Orthit
Orthit (ásv.), szilikátásvány, az epidottal hasonló összetételü, csakhogy ceriumot és vasat is tartalmaz, azonkivül még lanthánt, yttriumot, didimet is. Kristályai egyhajlásu rendszerbeliek, izomorfok az epidotéival. Friss törése szurokfekete, átlátszatlan, tökéletlenül fémes fényü. K. 5,5,-6. Fs. 3,3-3,8. Szienitben, gránitban bennőve terem Norvégiában (Fahlun, Hitteroe), az Uralban (melynek Ural-O. a neve), Drezda mellett (Plauen), a Vesuv közetében stb., de nálunk a ditroitban is találni. Sokan az allanit-ot, a cerit-ot, a bucklandit-ot is O.-nak nézik.
