Oszloptörzs
Oszloptörzs, az oszlopnak (l. o.) középső nyulánk réze; legtöbbnyire hengeralaku, néha sokszögü, ritkán quadratikus. Felülete sima v. barázdákkal és ezekben virágokkal ékített, ritkábban csavart. A teherhordás jelzése végett néha sudarosított (l. Entazis; a többire nézve l. Oszlop és Oszloprendszer). az O. az antik stilusokban, ha csak lehetett, egy darab kőből (monolit) volt faragva és ott is, hol az anyag ezt nem engedte meg, a vizszintes hézagokat gondosan elkenték, hogy az egy darabból állónak lássék. Később is a vizszintes hézagokat csak az egy rusztika (l. o.) hangsúlyozza.
