Oszmán Nuri pasa
Oszmán Nuri pasa, Ghazi, török tábornok, szül. Amaziában (Kis-Ázsia) 1837. Korán lépett a hadseregbe, kitüntette magát a krimi háboruban, részt vett a krétai felkelés elnyomásában és Ázsiában is harcolt. 1874. dandár- s 1876. hadosztály-parancsnok lett. Az 1876-iki szerb háboruban a viddini hadtest fővezényletét vette át, melynek élén a szerbeket jul. 18. és aug. 7. Veliki-Izvor és Zajcsár mellett legyőzte; nov. kinevezték müsirré. Az 1877-iki orosz-török háboru kitörésekor 35,000 emberrel Viddinben állomásozott. E sereggel aztán, mihelyt az oroszok a Balkán északi kiágazásáig előnyomultak, jul. elején hirtelen az oroszok balszárnyár vetette magát és megszállván Plevnát, jul. 20. a Schilder-Schuldner alatt támadó oroszokat visszaverte; jul. 27. Lovecset elfoglalta s jul. 30. Krüdener orosz tábornok támadását is diadalmasan visszaverte. Ezután Plevna körül erős sáncokat építtetett és várat rögtönzött; seregét pedig 60,000 emberre egészítette ki. Plevna megerődítése által megakasztotta az oroszok előnyomulását és arra kényszerítette őket, hogy csapataikat összevonják és fő erejükkel Plevna ellen forduljanak, amely ilyformán több hónapon keresztül az egész hadjáratnak középpontjává lett. Az oroszok szept. 3. Lovecset ugyan elfoglalták, de midőn az orosz-román fősereg több napon át folytatott erős ágyuzás után szept. 11. Plevna sáncai ellen általános rohamot intézett, csak egy néhány sáncot volt képes hatalmába keríteni s O. pasa szept. 12. hatalmas kirohanásával a sáncokat (a grivicait kivéve) az oroszok kezéből megint kiragadta, okt. 19. pedig a román sereg rohamát is véresen visszaverte. O. ekkor a török hadsereg legünnepeltebb hőse let s a szultán Ghazi (győzelmes) melléknévvel tisztelte meg. Okt. végével azonban az ostromló had teljesen bekerítette Plevnát s mivel a török fővezér megfoghatatlan tétlenséget tanusított O. sorsa iránt s fölmentésére kisérletet sem tett, O. dec. 10. általános kirohanással próbált kétségbeesett helyzetéből szabadulni s az orosz seregen át utat törve, Viddinbe jutni. Kirohanása után az oroszok kemény ellenállásán meghiusult, mi több: az O. minden intézkedéseiről előre értesült oroszok ezalatt az elhagyott plevnai sáncokat elfoglalták s az arra megújuló rettenetes harcban maga O. is súlyosan megsebesült, mire kénytelen volt magát derék seregével együtt feltétlenül megadni. Az oroszok a fogoly O.-val nagyon méltányosan bántak és Harkovba szállították, ahonnét már 1878 febr. (a drinápolyi fegyverszünet után) szabadon bocsátották. Konstantinápolyba való visszatérése után a törökök fényesen fogadták s mint a «plevnai oroszlánt» dicsőítették; a szultán befoyásos emberévé lett s egyszersmind kinevezték a főváros helyőrségéül kiszemelt sereg főparancsnokává. 1878 dec. 4. hadügyminiszterré lett, mely állásában megmaradt még akkor is, midőn pénzvágytól eltelve megvesztegetésre és sikkasztásra adta magát. Jelenleg is a szultán bizalmi embere és ünnepélyek alkalmával állandó kisérője.
