Ottó
Ottó, 1. szent, szül. 1069 körül az Andechs grófo családjából Svábországban, megh. Bambergben 1139 jun. 30. Előbb IV. Henrik udvari papja, 1102. pedig bambergi püspök lett. Nagy barátja volt a tudományoknak s ezek ápolására több kolostort alapított. V. Henrik s a pápa közötti tárgyalások alkalmával nagy szolgálatokat tett a császárnak. III. Boleszlav lengyel király meghivására 1124. és 1127. bejárta Pomerániát s annak lakosait a kereszténység számára megnyerte. Emléknapja jun. 3.
2. O., freisingi, német történetiró, IV. Lipót osztrák őrgróf és Ágnes (IV. Henrik császár leánya) fia, az egyházi rendbe lépett, Párisban tanult, majd Morimontban cisztercita, s az ottani kolostor apátja lett; 1137. freisingi püspökké választották s az is volt haláláig (1158 szept. 22.). Nevét 1146-ig terjedő krónikájának, s I. Frigyes császár történetének (1156-ig) köszönheti; e két műve előadás és filozofiai felfogás dolgában messze fölötte áll a korabeli krónikáknak, de adataiban nem mindig megbizható. Műveinek első kritikai kiadása a Monum. German. hist. 20. kötetében, (Hannover 1868); egyes részeit Kohl németre is fordította (Lupcse 1883 és u. o. 1894). V. ö. Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter (6. kiad., Berlin 1894).
3. O., német költő, Henneberg grófja, l. Botenlauben.
