Önismeret,
Önismeret, saját magunk ismerete, az erkölcsi élet egyik alapföltétele, melyet a görögök a delfii mondásban: gnóti szeauton, ismerd meg a tenmagadat, kifejeztek. De amily fontos az Ö., oly nehéz is. Nem azonnal, mintegy közvetetlenül ismerjöük meg magunkat; lelkünk, jellemünk, természetünk eleinte magunk előtt is zárt könyv, melynek olvasására csak a tapasztalat ád módot és alkalmat. Csak tapasztalatból tudjuk meg, milyenek vagyunk mi magunk s a tapasztalat tanítását is megrontja magaszeretetünk, mely saját magunk előtt is el akarja takarni valónkat, hogy hizelegjen nekünk és jobbnak mutasson bennünket magunk előtt, mint amilyenek vagyunk. Pontos önmegfigyelés egyengeti az Ö. útját. Az Ö. tesz bennünket lelkileg szabaddá, elnézővé, igazán bölcscsé. Elméleti tekintetben az Ö. legfőbb célja az emberre vonatkozó tudományoknak. Az embert megismerni, testét, lelkét, történeti fejlődését az emberi nem tudományos gondolkodásának legbecsesebb törekvése. A nagy bölcsek, költők, művészek is, az ember belső mivoltát intuitive megismervén és közérthetőleg föltárván, hatalmasan közreműködnek ebben a soha véget nem érő munkásságban.
