Örvénygyökér
Örvénygyökér (növ., szertecsés Diószegiéknél, Helenium Adans., Inula L., néhol peremizs; örvényfű Veszelszkinél), a sugaras fészkeseknek többnyire többnyári, ép levelü, különböző szőrözetü füve, kórója, ritkán cserjéje; sárga virágfészke gyakran sátorozó, termése csaknem hengerded. 60 faja a K-i féltekén (hazánkban 19) terem. Az I. Helenium L. egész 2 m. magas kóró, levele nagy mint a dohányé, hosszas tojásdad, csipkés szélü, szőrös, virágfészke nagy. Nedves helyen Európa közép- és D-i vidékén, hazánk D-ibb részein Ny.-Afrikában terem, gyakran falusi kertben is látni, É.-Amerikába behurcolták. Orvosságnak s különböző házi fűszernek használatos. Hollandiában, Svájcban, É.-Amerikában és Japánban bőven termesztették. A 2-3 esztendős tőkéje (radix helenii sive inulae) vastag, frissében sajátságos, de nem kellemetlen kámforszagu, ugyanilyen ízü, kissé kesernyés. Tartalma a sok inulinon kivül kevés zamatos Ö.-sav-anhidrit, a borsosmenta-szagu és ízü alatnkámfor, keserü helenin és zamatos alantolaj. Musttal alantbor lesz belőle, a gyomor gyengeségekor iszszák. Gyökerével kékre leht festeni, a dohányos a pipaszárat füstöli ki vele. Az Ö. terméke az inulin (l. o.). V. ö. prantl, Das Inulin (München 1879); Kanitz, erdélyi Muzeum (1876, 31. old.); Beck G., Inulae Europaea (Bécs 1881).
