Pacca
Pacca Bertalan, bibornok, szül. Beneventben 1756 dec. 25., megh. Rómában 1844 ápr. 19. Tanulmányait Nápolyban és Rómában végezte. 1785. Kölnben lett nuncius, ahol 1795-ig maradt, amidőn Lissabonba távozott ugyanazon állásban. Érdemeit jutalmazandó, VII. Pius pápa őt 1801. bibornokká tette. A pápa és Franciaország közti versengés alkalmával a pápaságnak állhatatos védője volt, amiért is őt nevezte ki VII. Pius a fogva tartott Gabrielli helyébe 1808 jul. 18. államtitkárának. I. Napoleon 1809 jun. 9-iki kiközösítése után P. a pápával együtt fogságba hurcoltatott, de Firenzében a pápától elszakítva, a Fenestrelle melletti San Carlo erődben 3 évnél tovább fogságban tartatott s csak a fontainebleaui konkordátum (1813 jan. 25.) után nyerte vissza szabadságát. P. tanácsára a pápa a kierőszakolt konkordátumot semmisnek nyilvánította, amiért is Napoleon császár 1814. Uzesbe száműzte a bibornokot. Napoleon bukása után előbbi méltóságaiba ismét visszahelyztetett. P. tanácsára adta ki VII. Pius pápa 1814 aug. 7. a Jézus-társaságát visszaállító bullát. Művei: Memorie istoriche del ministerio di due viaggi in Francia e della cattivitŕ nel castro di San-Carlo (Róma 1830); Notizie sul Portogallo (u. o. 1835); Relazione del viaggio di papa Pio VII. (u. o. 1833).
