Paer
Paer Ferdinánd, olasz zeneszerző, szül. parmában 1771 jul. 1., megh. Párisban 1839 máj. 3. Ghiretti udvari szinházi hegedüstől tanult; már első operái: La locanda de'vagabondi (1789); és I pretendenti burlati (1790) hiressé tették. 1791. karnagy lett Velencében, 1797. Bécsben, hol nejét (szül. Riccardi) primadonnául szerződtették, 1802. Théâtre Italien karnagyául, de Rossini (1823-26) hanyag és fegyelmetlen igazgatása annyira lesülyesztette a szinházat, hogy P. 1827. visszavonult. A szépművészetek akadémiája 1831. tagjai közé választotta, a király pedig 1832. zenekarának karnagyává nevezte ki. 43 dalműve nagyon könnyed, dallamos. Összes művei jegyzéke Mendel és Reissmann német zenei lexikonában van összeállítva; legjobb dalművének Camillát (1799) tartják, de amely szintén korán multa divatját, mint az Eleonora, ossia l' amore conjugale c. (1805, ugyanazon tárgy, mint Beethoven Fidelio-j) és a többiek. Irt Il san sepolcro, Trionfo della Chiesa, La passione di Gesů Cristo c. oratoriumokat, 11 kántáté, egy Symphonie bacchante-ot és kisebb zeneműveket, s maga irta védelmére a M. Paer, ex-directeur du Théâtre Italien á MM. les dilettanti c. röpiratot. A Paer et Rossini (Páris 1820) c. könyvet ellenben P. ellen irták Rossini jó barátai.
