Pamphilus,
Pamphilus, szent, vértanu a Berituszban (Fenicia), született előkelő szülőktől a III. sz.-ban, megh. 309. Tanult Alexandriában; életének végét Cezareában töltötte, hol Agapius püspök pappá szentelte. A Maximinus alatti keresztényüldözésben 307. fogságba vetették, kinozták és két év multán lefejezték. Kiváló érdemei vannak a teologiai tudomány és régibb keresztény irodalmi művek sokszorosítása körül. Alapítója volt a cezareai könyvtárnak, melyet a szent atyák sajátkezüleg leirt műveivel gazdagított. Eusebiussal átjavította a Septuagintát; ugyan ő vele megirta Origenes apologiáját. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchen-Lexikon (IX. 1326-27).
