Pióca
Pióca (állat, Hirudo L.), szoros értelemben véve a gyógyászatban itt-ott még most is alkalmazott orvosi P. vagy nadály, tágabb értelemben a Hirudo-nemnek valamennyi faja. A nem főbb jellemvonásai az elül keskenyebb, hátul szélesebb, leggyakrabban 95 gyűrűből álló lapitott test, melynek 4 gyűrűje a fejlebenyre esik. Az 1., 2., 3., 5. gyűrű egy-egy szempárt visel. A bélcsatornáról 10-11 pár vakbél lóg le, melyek közül az utolsó igen hosszu. Gyomra keskeny. Nyugalomban a test olajbogyóra emlékeztetően húzódik össze. Ez idő szerint mintegy 30 faját ismerik a föld forró és mérsékelt tájairól. Az orvosi P. (H. medicinalis L.) szine igen változó, de alapszine szennyes sárgásbarna, majd inkább szürkésbe, majd zöldesbe megy át; oldalain világosbarna csík vonul végig s ez feketén szegett; hátán rendesen mindkét felöl három piros, feketén pettyezett hossz-szalag fut végig. Nagy álkapcsai 80-90, de leggyakrabban 86 hegyes foggal fegyverzett. Ha teljesen kinyulik, 10-20 cm. hosszu. A szinváltozatra való tekintettel mintegy 60 fajtáját különböztetik meg, melyek közül legismertebbek: 1. a német P. (H. medicinalis Sav.) hátán hat rozsdavörös hossz-szalaggal és hasán fekete vagy feketésen pettyezett. Hazája Német-, Francia-, Svéd-, Orosz-, Angolország és Dánia. 2. A magyar P. (H. officinalis Sav.), hátán négy piros vagy barna hosszsávval, hasa olajzöld egyszinü. Hazája Dél-Európa. Legjobban szereti a növényektől benőtt állóvizeket és patakokat. Meleg nyári napokon élénken uszik.Fiatal korában hidegvérü állatok vérével táplálkozik, kinőtt korában azonban már a meleg vérüekével. Bőrmirigyeiből nyálkát választ el. Időnkint vedlik. Tavasszal párosodik, és a párok egymást kölcsönösen termékenyitik. A párosodás után elhagyja a vizet s a nedves parti talajba mászik, ahol jul.-aug. lerakja coconjait (l. o.). Coconjai 2-3 cm. hosszuak, külső burkuk a bőrmirigyek szivacsszerüen megkeményedett váladékából áll, belsejükben pedig 5-15 kis petét zárnak. A fiatalok 6-8 hét mulva kimásznak s oly lassan nőnek, hogy orvosi használatra csak három év mulva válnak alkalmassá, ivarérettségüket pedig ötéves korukban érik el. Egészben véve 12-20 évet érhet meg. Piocás tavakban tenyésztik, amelyekban ellenségei ellen védelmezik a kis halakkal és békaporontyokkal etetik.Egyik-másik tenyésztő elhullott lovat, szamarat, kérődző állatot vet a piocatenyésztő tóba, hogy egyszerre nagyon sok P. szivja tele magát. Télire a piócás tavakat befödik. A P. eltartására széles, vászonnal bekötött hengerüvegeket használnak, elküldésére leggyakrabban nedves vászonzacskókat s ezeket nedves mohával körítik. Régebben Német-, Délorosz-, Magyar- és Lengyelországból nagyon sok került a forgalomba; legtöbbet fogyaszt Páris; de a dunai tartományok is nagyon sokat fogyasztanak. Triest évenként mintegy 3 millió korona értéküt szállít. Igen sokat küld Európába Ausztrália, különösen Párisba és Londonba, de a legtöbb ausztráliait Amerika fogyasztja. Igen nagy P. nem ritkán majdnem egy egész órán át szí s ilyenkor 10 g. vért is vehet fel; a kisebbek 4,5-szer annyi vért szívnak, mint amennyit testük nyom, a nagyok azonban abban hagyják a szívást, ha 3,5-ször annyit szívtak, mint amennyi testsúlyuk. A fiatalok emésztése 3-5 hónapig, az idősebbeké 1,5 évnél is tovább tart. 2-4 hónap mulva ugyan megint szívóképesek, de teljes erejükhöz csak hosszabb idő multán jutnak. A P. orvosi használata nem nagyon régi; a párisi kórházakban 1829-36. évenkint 5-6 milliót használtak fel, jelenben azonban a fogyasztás nagyon megcsökkent. A dragonyos P. (H. interrupta Mog. Tand.) szinben hasonlít az előbbihez: hazája Algeria, Olasz- és Spanyolország, ahonnan Francia-, Angolországba és Dél-Amerikába szállítják. A szenegáli P. (H. mesomelas Vir.) fekete hátu, hazája Szenegál, ahonnan Franciaországba szállítják. A cejloni P. (H.ceylonica Mog. Tand) teste 98 gyűrüs; az esős évszak alatt a fűben, levelek alatt és fákon tartózkodik s az embert is megtámadja. L. még Lópióca.
