Pondichéry
Pondichéry (ejtsd: pondiséri), tulajdonképen Ponducseri, 1. francia territorium Elő-Indiában a Koromandel-parton Dél-Arkot brit-indiai disztriktus és a tenger közt 291 km2 területtel, (1891) 172 941 lak. P., Ulgaret, Villenour és Bahur községekkel. - 2. P., a francia elő-indiai birtokok és P. territorium fővárosa a Bengaliai-öböl partján, az Ariankupam jobb partján, vasút mellett, (1891) 43 000 lak., akik közt 2500 európai. Fekete- és Fehér-városra oszlik, amelyeket csatorna választ el egymástól. A Fehér-város kiválóbb épületei: a kormányzói palota szép kúttal ékesített téren; a kórház fürdőkkel; a kollégium (185 európai tanulóval) amelybe 1878 óta benszülötteket is vesznek föl; az 1851-55. épített Notra-Dame székesegyház; a kikötő-híd; Dupleix szobra; a városház; a világító torony és az igazságügyi palota; a Fekete-városban, ahol a benszülöttek kunyhói állanak, van a benszülöttek kollégiuma (Kalvi Szupraja Csattija), a fogház és a pamutfonó. Van azonkivül P.-ben nyilvános könyvtár (12 000 kötet), hittérítő intézet, néhány szép park és egy jardin d'acclimatation. Kikötőjében a viz sekély. A Messageries maritimes hajói vele rendes összeköttetést tartanak fenn; évenkint mintegy 350 hajó fordul meg benne 350 000 t. tartalommal. P.-t 1672. Vidsajanagartól vették meg a franciák. 1693-99-ig a hollandok tartották megszállva. Ezután az angolok négyszer ostromolták. 1748. visszaverte őket Dupleix, 1761-ben Lally Tolendal hősi védelem után föladta, de 1763. a franciák visszakapták; 1778. az angolok újra elfoglalták és 1785. visszaadták. 1793. megint birtokba vették és 1816. visszaadták oly feltétel alatt, hogy erődítményekkel védeni nem szabad. V. ö. Quennefer, Souvenirs de P. (Lyon 1882).
