Portugál nyelv.
Portugál nyelv. Mint a többi román testvérnyelv, ez is a római népnyelvből (lingua latina rustica) keletkezett. Abból, mely a mai Portugália helyén levő római tartományban járatos volt. A P.-et ma a Pirenei-félszigeten, Galiciában és Ny.-Asturiában, azonkivül Braziliában és az Azori-szigeteken beszélik. A P. legközelebbi rokonságban a kasztiliai vagy spanyol nyelvvel áll, bár annak következtében is, hogy Burgundi Henriknek a portugál trónra jutása óta sok francia szót vett föl s kevesebb arab elem is van benne, mint a spanyolban: lényegesen különbözik emettől. Régiség dolgában a P. alig áll a spanyolnak mögötte és szintén számos nyelvjárásra oszlik. Az ó-portugál (vagy ó-galiciai) nyelvvel éltek a XIII. század közepe óta a XV. sz. közepéig a spanyol hegedősök is, akiknek legnevezetesebbjei X. Alfonz és legutolsó képviselője Macias lovag volt. A nyelvjárások két fő csoportra oszthatók: délire és északira, amelyeket egymástól a Mondego különít el. Az északi fő csoport ismét számos nyelvjárásra oszlik: legnevezetesebbek azok, amelyeket Beira és Entre-Douro-e-Minho tartományokban beszélnek; sajátságos egy dialektus a Miranda határában (Traz-oz-Mentes) járatos. A déli csoport, mely az Estremadurában, Alemtejóban és Algarvében használt nyelvjárásokat foglalja magában, kevésbbé tér el a fő nyelvtől. A P.-nek számos nyelvtani sajátsága s több oly hangja van, amelyek a spanyol nyelvben nem fordulnak elő. A P. orrhangjai, főleg a hajlítható zárhangokban előfordulók, p. a spanyolban teljesen idegenek, a spanyol torokhangokat pedig gyönge sziszegő hangokká változtatja át. Nagyon szereti a vokalizmust, az e és o magánhangzókat p. ei-vé és ou-vá alakítja és az szó belsejében és végén egyaránt a mássalhangzókat meglágyítja v. egészen kiveti. Ezáltal a szók sokszor nagyon összezsugorodnak és a jellemző hangok teljesen eltünnek belőlük, ugy hogy lágyak, gyöngédek, de egyszersmind férfiatlanok, erőtlenek lesznek. A román nyelvek között a P. kiejtése a legnehezebb. A Miatyánk kezdőszavai ezek: «Pae nosso que estás nos ceos, sanctificado seja o teu nome». A legrégibb protugál okmány I. Sancho király uralkodása idejéből (1192) való; gyakrabban csak 1255 óta fordulnak elő ilyféle irások. A régibb P.-vel Santa-Rosa de Viterbo, Elucidario das palavras, que em Portugal antiguamente se usarăo c. műve foglalkozik, amelynek bevezetésében a P. rövid története is megvan (2 köt., Lisszabon 1798-99, u. o. 1865). A lisszaboni tud. akadémia szótárából csak egy rész jelent meg (u. o. 1793), mely az A betüt foglalja magában. Nagyon jó szótár Bluteau Rafael, Vocabulario portuguez e latino c. műve (8 kötet, u. o. 1712-1721, és két pótkötet, u. o. 1727-28), továbbá a most említett lexikont alapul vevő Moraes Silva Antal munkája (U. o. 1789 és más ízben); legújabb, jelentékenyen bővített és teljesen átdolgozott 7-ik kiadása Coelho F. A.-tól való (2 köt., u. o. 1878). A legteljesebb, Coelho és Braga T. nyelvtudományi és irodalomtörténeti bevezetésével ellátott szótár mindazáltal Frei Domingos Vieira, Tesouro da lingua portugueza-ja (u. o. 1873, 6 köt.). A portugáloktól megirt legjobb portugál nyelvtan Jeronymo Soares Barboza, Grammatica da lingua portugueza-ja (2 kiad. u. o. 1830); jó nyelvtan még Francisco Solano Constancióé (Oporto 1831) is. A tudományos történeti nyelvvel foglalkozik Coelho e munkáiban: Lingua portugueza (1868, 2. kiad. 1889); Theoria da conjugaçăo em latim e portuguez (1871); Questjeles da lingua portugueza (1. rész, 1874); A lingua portugueza (1. rész, Oporto 1881). Coelho irt egy etimologiai szótárt is: Diccionario etymologico da lingua portugueza (Lissabon 1890). Alapos, tudományos dolgozat a P.-ről Cornu J.-é (Gröber, Grundriss der romanischen Philologie-jében, Strassburg 1888). A kézi nyelvtanok közül megemlítjük: Monaci és Ovidio kitünő Manualetto-ját (Imola 1881). és Lencastre, Nouvelle méthode pratique et facile pour apprendre la langue portugaise (Lipcse 1883) c. nyelvtanát. Német-portugál nyelvtanokat irtak Bösche (2. kiadás Hamburg 1876); Schmitz (Lipcse 1881); Anstett (3. kiad. Frankfurt 1885); Sauer és Kordgien (Heidelberga 1887). A braziliai P. tanát Platzmann irta meg (Lipcse 1874). A legjobb német-portugál szótárak: Michaelis H.-tól (2. kiad. u. o. 1891); Fonsecától (4. kiad., 2 köt., u. o. 1893), és Böschetől (4. kiad. Hamburg 1888).
