Pünkösdi szokások.
Pünkösdi szokások. Az európai népeknek a keresztény vallásra térésével a régibb pogány természetimádási szokások nagyobb és jelentősebb része ugyszólván mind a keresztény egyházi ünnepkor egy-egy nevezetesebb fordulópontjához fűződött. Igy a nyár bevonulásának ősi pogánykori ünnepe a nyár első és legnagyobb ünnepéhez, a pünkösdhöz kapcsolódott. A P. mindenütt feltünő hasonlóságokat mutatnak a lényeges vonásokban, s csak a közéjük rakódott cicoma részleteiben látunk érdekes helyi eltéréseket és változatokat. Egyik legállandóbb jellemvonásuk a pünkösdi király v. királyné körmenete, amely kisebb-nagyobb díszszel és kisérettel (sok helyütt még lóháton való menetben) történik, de majdnem mindenütt oly mitikus vonatkozásokkal, amelyek ősi esővarázsló szertartás nyomait engedik sejtetni. A P.-nak a természetélet és a gazdasági évkör kultuszával való szoros összefüggése különben egyebek mellett még azon analogiákból is eléggé kitetszik, amelyet e szokások a téli ellenlábasukhoz, a téli napfordulat ünnepéhez tartva mutatnak. A pünkösdi király s királyné analogiájára p. ráakadunk már a római saturnaliák ünnepi királyában is, amint p. a vizkeresztünnepi babkirály és a farsangvégi v. bőjtközépi (mi-careeme) király (illetőleg királyné) is ennek az ősi patriárkális szokásnak az emlékei közé tartozik. Hazai pünkösdi szokásaink vajmi kevés eltérőt mutatnak a hasonló szláv, román és germán szokásoktól s igy csakis azokkal való folytonos egybevetés mellett tárgyalhatók a kellő módszerességgel. Becses adatok találhatók Ipolyi Magyar mitologiájában 302. s köv. old. s a Magyar Nyelvőr és az Ethnographia köteteiben, valamint népszokásaink egyéb forrásaiban, melyeknek felhasználásáról és az e téren követendő módszeres eljárásról l. a Népszokások cikk általános fejtegetéseit.
