Quaestor
Quaestor (quaesitor a. m. kereső, kutató), római tisztviselő; eredetileg vizsgálóbiró, később a lex Valeria intézkedéséhez képest pénzügyi tisztviselő. Egyébiránt már korán kifejlődik a különbség a Q. aerarius vagy urbanus (Rómában) és a Q. militaris közt (vidéken). Kr. e. 421. már 4. Q. van (kettő Rómában, kettő a hadvezérek kiséretében, ad ministeria belli). 267. ez a szám 8-ra emelkedett, majd 20-ra (Sulla), sőt 40-re (Caesar). Hivatalos működésük decemberben kezdődött, amikor sorshúzás útján kapták a provinciát. 2 Rómában maradt, a többi Itáliában és a provinciákban kezdte meg hivatalos működését. Itáliában három quaestura volt, melyeket Augustus szervezett, de már Claudius megszüntetett. A Q.-es urbani vagy aerarii ellenőrizték az összes bevételeket és kiadásokat és különösen arra ügyeltek, hogy az állami jövedelmek pontosan befolyjanak; másrészt arról is gondoskodtak, hogy mindaz kifizettessék, amit a szenátus utalványozott. A Q.-es provinciales elisérték a konzulokat és prokonzulokat, lévén minden provinciában egy-egy quaestura, csupán Sziciliában kettő (Lilybaeion és Syrakusae). A vidéki Q.-ok feladata volt a közpénztárt kezelni (Pecuniam publicam tractare), amelyből kifizették a szükséges katonai és közigazgatási költségeket és pontos számadás után (rationem referre) a felesleget Rómába küldötték. Eleinte csupán patriciusok tarthattak rá jogot, hogy őket Q.-okká megválaszszák, de 421 óta a plebejusok is megkapták ezt a jogot, bár az első Q.-t közülök még igy is csak 12 év mulva választották. Törvényes életkor, amely ezen állásra qualifikált, 27-30 volt. A tribusok szerint való comitiákon választották őket, de különös jelvények nem jártak nekik. Hivataloskodásuk tartama alatt szabad belépésük volt a szenátusba, a volt Q.-okat pedig utólag rendszerint felvették a szenátus névjegyzékébe. A császárság idejében a quaestura fennmaradt, de a Q.-ok hatáskörében jelentékeny változás állott be. A Q-ok őrizték a szenátus határozatait, azonkivül úti biztosok voltak; mig a kincstárra való legfelsőbb felügyeletet egy új hivatal (a praefectus aerarii) gyakorolta. A vidéki Q.-ok hatásköre kevésbbé változott. Végül mint a császárság későbbi éveinek fejleménye előáll a Q. caesaris, principis. Ennek tiszte a császár rendeleteit a szenátusban felolvasni. Ennek az állásnak kibővítéseül tekinthető Nagy Konstantin császár óta a Q. sacri Palatii, államkancellár, kinek kezén fordultak meg az összes törvényjavaslatok és az összes kérvények.
Q. a r. kat. egyházjogban régebben a búcsu engedélyezése mellett egyházi célokra adakozások gyüjtésével megbizott közeg. A részükről elkövetett visszaélések folytán a trienti zsinat a Q.-okat eltörölte. - Q. a címe végül egyetemeken annak a hivatalnoknak, aki az egyetem gazdasági ügyeit vezeti. Hivatalának címe questura.
