Rabbi
Rabbi (héb. rab a. m. nagy, t. i. tudományra, tekintélyre), eredetileg tanító, a zsidó tudósoknak díszneve, később általában a. m. «uram», ma a zsidó községek által alkalmazott s többnyire az állam által is elismert lelkipásztornak és szellemi vezetőnek címe. Feladata volt: a zsidó teologiának, kivált a talmudnak tanítása; teologiai és etikai előadások tartása a zsinagógában, házasságkötések és felbontások eszközlése, vallásos kérdések eldöntése, a rituális metszők s a kóserhús kezelésének s általában a vallásos gyakorlatnak ellenőrzése, régebben még a zsidók közt felmerült magánjogi ügyek elintézése is. Nagyobb községekben a R.-nak 1 vagy 2 R.-ülnöke (dáján a. m. biró) van, kikkel együtt alkotja a 3 tagból álló R.-kollégiumot (béth-din, a. m. törvényszék), melynek ő az elnöke. Manapság, kivált a modern R.-k, a héber és a közép-, itt-ott népiskolai hittanítással kibővítették különben több tekintetben megszorított hatáskörüket, mely szerint megkülönböztetünk helyi vagy kerületi, hazánkban még e század első felében kerületi R.-kat is. Kiképzésüket vagy a régi szokás szerint, a jesibáknak nevezett talmudiskolákban (hazánkban a legtekintélyesebb az állam által elismert pozsonyi), vagy pedig, újabban, rabbiiskolákban (l. o.) nyerik. A jargonban a R. szót rebbe-nek ejtik, mi jelenleg hiveik körében a csodatevő R.-nak szokásos elnvezése.
