Rámájana,
Rámájana, az indek második nagy eposza, melyet a hagyomány Valmiki nevü költőnek tulajdonít. R. tehát a Mahábharatával ellenkezőleg nem nép-, hanem műeposz (kávja), a többi műeposzok (ádi kávja) közt a leghiresebb költemény. Szerzője Valmiki, kiről nincs semmi megbizható történelmi adatunk. Terjedelmére nézve jóval kisebb a Mahábharatánál, mert hét könyvben csak huszonnégyezer kettős verset foglal magában. Tárgya Ráma királyfinak, Dasaratha ajodhjai (a mai Oude) fejedelem fiának, kit atyja a második királyné cselszövő fondorlataira tizennégy évre a vadonba száműzött, kalandjai. Számkivetésbe követi őt hű neje, a szép Szita s megosztja férjével az eredeti életet, melynek megkapó leirása a hősköltemény legszebb epizódjainak egyike. Rávána a cejlon-szigeti démonok királya elrabolja Szitát. Ráma szövetségesével, a majomkirálylyal hosszas küzdelem után elfoglalja Lankát, a démonok fővárosát, megöli a nőrabló Rávánát és diadalmasan haza viszi megszabadított nejét, Szitát. Megható záradéka Szita eltaszíttatása férje által s a hű nő apoteozisa, kit hiába kér vissza az azt pártfogásába fogadó istennőtől a nejének angyali tisztaságáról csodálatos módon meggyőződött Ráma. A R. korát illetőleg igen eltérők a vélemények. Jacobi a buddhizmust jóval megelőző korba teszi a nagy műeposz legrégibb részeinek keletkezését. Mások a Kr. e. IV-V. sz.-ot tartják a mű megirása időpontjának. Annyi bizonyos, hogy sok betoldáson és átdolgozáson mehetett át. Eredeti szanszkrit szövegét kiadták: Schlegel, Ramayana id est Carmen epicum de Ttamae rebus gestis poetae antiquissimi Valmici opus (Bonn 1829-1838, latin fordítással a költemény két első könyvét adva); Carey és Marshman, Râmâyana, Sanscrit text a. prose translation (Serampore 1806-1810, szintén csak töredék). Első teljes európai kiadása Gorresio-tól igen szép olasz prózai fordítással: Râmâyana, poema di Valmici, testo sancrito e traduz. ital. (Páris 1843-58, 10 kötet).
