Rögtönző
Rögtönző (olasz. improvisator), aki minden előzetes készülődés nélkül elvégez valamit. Olaszországban R.-nek nevezték az olyan költőt, aki minden feladott témáról rögtönözve (ex improviso) verset irt, amelyet szavalt vagy valamely hangszer kisérete mellett elénekelt. De a zene, festészet stb. terén is voltak ilyen R.-k. Az élénk és gazdag fantáziáju népeknek, igy p. egyes néger törzseknek és araboknak nagy R.-tehetségük van, mely főleg a zene hatása alatt nyilvánul. A R. költészet iránt a renaissance óta főleg az urbinói, ferrarai, mantovai, milanói és nápolyi udvarokban mutatkozott nagy érdeklődés. A Rögtönzés művészetén alapult a commedia dell' arte. A XV. sz. végén és a XVI. sz. elején hires R.-k voltak a firenzei Cristoforo (l'Altissimo) és Bernardo Accolti (l'Unico). X. Leo pápa nagyon szerette a R.-ket, és az udvarában levő tudósok közt főleg Andr. Marone (1474-1527) tünt ki. Nevezetes R.-k voltak még Silvio Antoniano (szül. 1540.), s a sienai Bernardino Perfetti (1680-1747). Metastasio is jeles R. volt fiatal korában; hiresek voltak még mint R.-k Bertinazzi, Zucco (megh. 1764.), Lorenzi apát, Bernardi római ügyvéd, Ludovico Serio és Ludovico Rossi, Francesco Gianni, Tommaso Sgricci (1798-1836), Cicconi stb. Feltünő, hogy a legtöbb R. Toscanában, V. Venetiában, nevezetesen Sienában és Veronában született és hogy ez a tehetség mind mostanig e helyeken van leginkább kifejlődve. A mi nevezetesebb költőink közt is számosan értettek a rögtönzéshez, Csokonai, Arany stb.; de olyan nevezetesebb rögtönzőnk nincsen, aki ezt az ügyességet hivatásszerüleg űzte. V. ö. Cochin, Boccace. Études italiennes (Páris 1890, 4. fej.).
