Rutil
Rutil (ásv.), titándioxid (titánsav, TiO2), e trimorf anyagnak leggyakoribb ásványa (a másik kettő az anatasz és a brookit). Négyzetes rendszerbeli, többnyire hosszu, oszlopos kristályokban, tűs, rostos alakokban, ugyszintén ikrekben elég gyakori; a rövid oszlopos kristályok néha fél kg.-os súlyuak (É.-Amerika, Georgina [Graves Mount]). Az oszloplapok rendesen hosszusági irányban rovátkosak. Vaskosan, szemcsésen, laza törmelékekben és szemekben is terem. Az oszloplapok irányában igen jól hasad, törése kagylós. Szine barna, jácintpiros, vérpiros, de van sárga, sárgás-barna és fekete is. A név is szinét jelzi (R. latinul a. m. pirosas). A fekete R. rendesen vastartalmu és nigrin a neve. A sárga v. vereses igen finoman tűs kristályok néha hálószerüen, rácsformára nőttek össze, s ilyennek sagenit a neve. Az ilmenorutil az Uralból ugyancsak fekete R. Karca sárgásbarna, fénye síma lapokon gyémántfényü. K. 6-6,5, Fs. 4,2-4,3. Kristályos palák üregeiben, nemkülönben gránitban, gnájszban, dioritban, quarcitban, dolomitban és mészkőben, sőt fillitekben is találni; finom tűk alakjában hegyi kristályba zárva. Helyenként hematittal, ritkábban magnetittel nőtt össze. Nálunk szép R.-t, különösen pedig nigrint találni Olápián (Szeben), csillámpalája és gnájszának quarcában, illetőleg agyagban; Porumbákon (Fogaras), Rőcén (Gömör), Rozsnyón stb. Hires termőhelye még Modriach (Stájerország), Freiberg (Szászország), Aschaffenburg (Bajorország), Limoges (Franciaország), Pfitschthal (Tirol), Szt.-Gotthard, Binnenthal (Svájc), Arendal (Norvégia), az Uralban, Takavaya stb. Veres festéket készítenek belőle, melyet a porcellánfestésre alkalmaznak.
