Saint-Simonizmus,
Saint-Simonizmus, Saint-Simon Kolos Henrik gróf halála után hivei által alapított iskola, mely a mester tanait részben kiegésziti, részben módosítja. A legnevezetesebb saint-simonisták Enfantin és Bazard. Azonkivül csatlakoztak ezekhez még Carnot, Michel Chevalier, Fournel, Pereire s mások. Az iskola fő elvei: a magánbirtok nem törültetik el egészen, de az öröklési jog. Eszmény az emberek általános testvériessége a békés munka nemzetközi szervezése céljából (association universelle). Az állam, amely minden birtokot lefoglal, teokratikus szinezetet nyer, amenynyiben majdnem minden elüljárói teendővel papok bizatnak meg és a termelést központilag rendezik. Enfantin (l. o.) az Exposition de la doctrine c. műben fejezte ki az iskola vallási tanait. 1829. Organisateur c. közlönyt alapítottak, 1830 után az iskola lendületet nyert és Enfantin Économie politique c. műve az iparosok és munkások körében feltünést keltett. A Globe 1831 óta a Journal de la doctrine de Saint-Simon c. alatt jelent meg és Enfantin mint «pere», azaz mint a társulat lelki feje lépett fel. A nőközösségről szóló tana azonban Bazard között és közötte szakítást idézett elő. Innét kezdve hanyatlott az iskola. 1832. a rendőrség is beavatkozott. A kormány végre a társulat fejeit Enfantint, Chevaliert, Duveyriert és Barraultot a törvény elé idézte és 1832 aug. 27-én elitéltette, ami az iskola feloszlását vonta maga után. Az iskola fő művének címe Doctrine de Saint-Simon. Exposition (1. köt. 1828-29); 2. köt. 1830; új kiadás 1854).
