Schütz,
Schütz, 1. Henrik (latinosan Sagittarius), német zeneköltő, szül. Küstritzben 1585 okt. 8., megh. Drezdában 1672 nov. 6. jogásznak szánták, de előtörő tehetsége miatt Móric hesseni őrgróf évi 200 frt ösztöndíjat ajánlt neki, hogy Olaszországban zenére képezze ki magát s erre már szülői sem álltak ellen. 1609-12. Gabriel János tanítványa volt. Hazatérte előtt 1611. ötszólamu madrigáljait kinyomtatta, 1612. udvari orgonás lett Casselben. Hirneve gyorsan és méltán nőtt: a szász választó-fejedelem őt 1614. kölcsön kérte egy családi ünnepre, utóbb pár esztendőre, de nem is bocsátotta vissza, hanem 1617. udvari karnagynak nevezte ki s csak néhány ízben szabadságolta hosszabb időre, igy 1627-28. olasz tanulmányútra. S. irta meg az első német operát Dafne cím alatt (Rinuccini szövegét Opitz Márton ford.) 1627.; a zenéje épp ugy elveszett mint az Orpheus und Euridice (1638) c. baletté. Azonban számtalan kisebb-nagyobb egyházi énekműve, 2-3 karra irott is, maradt fenn; a legfőbbek passziói: Sieben Worte Christi am Kreuz és Die Historia des Lleidens und Sterbens unsers Heylandes Jesu Christi. Ezeket Riedel Károly adta ki újabban, de Spitta Fülöp 1885 óta szerkesztette Beritkopf és Härtel cégnél S. összes kiadását (életrajzzal).
2. S. Henriette, l. Händel-Schütz.
