Sirmium
Sirmium (Sírmium), a mai szerémi Mitrovica és az Almus-hegy közelében, a Duna és a Száva közében, Taurunumtól (a mai Zimonytól) 45,000 lépésnyi távolságban állott. Első lakosai Plinius szerint sirmiai és amantini illirek és gallusok voltak. Kr. e. 34. Octavianus triumvir római uralom alá hajtotta; Kr. u. 6. római őrsége volt. A város csakhamar hatalmas épületekkel, várral, erődítésekkel, gyárakkal, fegyvertárakkal, hadi kikötővel, oszlopcsarnokokkal, szinházakkal, cirkuszokkal, kuriákkal, sőt császári palotákkal is dicsekedhetett, ugy hogy Ammianus Marcellinus a városok anyjának és királynéjának, népesnek és hiresnek nevezete. Rajta keresztül vezetett az Európát, Ázsiát és Afrikát érintő Via Flaminia s útjainak kiépítésére már Tiberius császár is nagy gondot fordított. Székhelye lett Illyricum praefectus praetoriójának és Nyugat-Illyricum vicariusának. Gyáraiban készítették a katonák ruházatát, a paizsokat, hajítógépeket, fegyvereket stb. Itt lakott a pannonai és az illyricumi hadak fővezére, a calcariai csapatok s a sirmiai lovasság vezére, 69 után pedig az első flaviusi hajóhad parancsnoka. Az V. sz. elején a gepidák, 441. pedig a hunnok foglalták el S.-ot. 453. a romba dőlt várost I. Theodorik gót király újra fölépítette ugyan, Sebestyén püspök idejében azonban 583-85 táján az avarok végkép elpusztították. V. ö. Weiser Frigyes, A régi S. hatszázados története (Kalocsai főgimnáziumi ért. 1881-82, 3-37. old.).
