Sükey
Sükey Károly, iró, szül. Bukarestben 1824., hol atyja a magyar ajku reformátusok lelkésze volt, megh. Losoncon 1854 jan. 18. Előbb a nagyenyedi, később a kolozsvári főiskolákban tanult, de 1845. jogi tanulmnyait félbeszakítva, szépirodalommal kezdett foglalkozni s 1847. Pestre jött, s bohém-életet élt; az Életképekbe széptani s biráló cikkeket szolgáltatott. Az 1848 lázas tavaszán a forradalmi csarnok ifjuságának sorában szerepelt s társai szerették és becsülték a különc, de szellmdús, hebegő, de azért élénken vitatkozó, gunyoros hajlamu, nagy emlékező tehetségü és éles itéletü ifjat, kit e tulajdonai igen érdekes és eredeti egyéniséggé tettek. Részt véve a márciusi napok diadalai s tanácskozásaiban, hol tőle került ki az axioma, hogy «forradalomban nem jó az okos ember», sok lelkes társával együtt fölcsapott honvédnek s később Perczel Mór segéde lett. 1850. visszakerülvén Pestre, Hulló csillagok c. költeményeket adott ki, melyekben szép lirai tehetség, gyöngédség és verselési könnyüség mutatkozik s a Pesti Napló tárcájában biráló cikkeket irt. Azután is folytatta irodalmi munkásságát, regényeket fordított (többek közt a Hiuság vásárát Thackeraytől [7 köt., 1853], melyet S. halála után Récsy Emil végzett be, s Nathaliát, Kavannagh grófnétól, 1851); az Ismeretek Tárába is dolgozott, a Szépirodalmi Lapok könyv- és szinbirálati rovatát érdekes cikkekkel gazdagította s a lapokban sok eredeti s fordított költemény jelent meg tőle; az utóbbiak Moore, Shelley, Burns, Thackeray angol, Hugó Viktor francia, Uhland német nyelvü eredetijei után, melyek közt sok jól sikerült darab van. 1853 végén a losonci ref. középiskolába a magyar nyelv és irodalom tanárává választatott. A magyar irodalom történetét kezdte komolyan tanulmányozni, és annak újabb korát akarta kidolgozni Kazinczy óta, de irodalmi nagyobb tervei csak egy haldokló álmai voltak. V. ö. Képes Újság, 1860, II. 4., 5. sz. Vas Berebentől.
