Sváb-Jura
Sváb-Jura (Alb, Alp), a Rajnától ÉK. felé 210 km. hosszuságban és 15-40 km.-nyi szélességben a Wörnitz áttöréséig elhúzódó 580-900 m. magas hegység, amely a Neckar és Duna közt vizválasztóul szolgál. A Neckar felőli lejtője meredek, a Duna felőli pedig szelid. Mindkét lejtőt számos és mély völgy teszi szakadozott felszinüvé. Benne több részt különböztetnek meg. A DNy-nak legmesszebb fekvő hegyek a Klettgau magaslatai, amelyekhez K. felé a Hegau hegyei csatlakoznak; ahol e kettő találkozik, Fürstenberg mellett van a Baaralb, ez utóbbinak folytatása ÉK. felé a Heuberg, amelylyel egyközüen húzódik a Hart vagyis Hardt és a Hohenzollernalb, mindezeknek további folytatása a Rauhe-Alb. Igen érdekesek az ÉNy-on előtte vagy izoláltan emelkedő vagy keskeny gerincekkel vele egybekötött bazal- és fonolit-csócsok, amelyeket hires német családok egykori várainak romjai koronáznak. Ezek közül legismertebb a Hohenstaufen (682 m.). Míg az ÉNy-i lejtőt szőllők és gyümölcsösök borítják, a Rauhe-Alb fensíkja zord klimáju és kopár talaju, amiért is legfölebb rozs-, len-, zab- vagy burgonyatermelésre alkalmas. Jellemző e fensíkra nézve még a vizhiány is. A S. alsó rétege az ugynevezett barna jura, e fölött fekszik a fehér jura; ebben mintegy 30 barlang van, amelyek közt a jelentékenyebbek a tuttlingeni, a Friedrichshöhle és a Gutenberg melletti cseppkőbarlan fosszil csont- és kőeszközökkel. V. ö. Schwab, Die schwäbische Alb (Stuttgart 1878); Wanderbilder durch die Schwäbische Alb (Zürich 1894).
