Svájci hunnok.
Svájci hunnok. Wallis kanton anniviersi völgyeinek apró felavaiban különös népfaj él, mely némely külföldi iró (Bridel, Boccard, Malter) megjegyzései szerint a chalons-sur-marnei ütközet után ide vonult hunnok, sőt mások szerint (Rivar) X. sz.-beli magyarok maradékai. E nézet nálunk is kifejezést nyert a Tudománytár 1833. és 1835-ik évfolyamában, s Történelmi Zsebkönyvben is. Horváth Mihály, ki maga bejárta e vidéket, tanulmányt irt róla: A hunnok maradványai Svájcban, az anniviersi völgyben. Botka Tivadar is tárgyalja Millenium c. cikkében (Századok 1878); legújabban pedig a hunnok és a hires székely irás buzgó hazai kutatója, Fischer K. A. foglal állást e felfogás mellett a helyszinén tett széleskörü tanulmányai alapján. Ezekkel szemben valószinüleg Réthy László döntötte el a kérdést: a Svájci hunnok címü cikkével (Ethnographia I., 1890, 89-104. old.). Népregék hozták létre a hunn eredet hirét. Bourit genfi iró a mult század végén Voyage dans les Alpenins c. könyvében irta meg először, hogy Wallis őslakói (a sauvage-ok) menekülő hunnok voltak s e képzetet csakis az akkor még pólyájában levő prehisztorikai tudásból meríthette, mely az Észak-Németország területén Hünengräber, Hinenbetten, Hünentritte, Hünenbrugen név alatt ismert őskori telepekkel kezdett először foglalkozni. E kőemlékeket, sírokat, kőhalmazokat más vidékeken Riesen- v. Teufelsbetten, Teufelsaltäre, Teufelsküchen, Steinöfen, Schlüppstein nevek alatt ismeri a német parasztnép. A Hünengräber stb. féle kőemlékeket a népetimologia már a középkorban a hunnokkal kapcsolta össze. Az újabb tanulmányok kimutatták, hogy e szóképzések a németeket megelőző kelták neyelvéből származnak, holonn követ, cuana pedig halmot jelent: Hünengrab tehát kősírt vagy halomsírt és nem hunn sírt jelent. A Hünengräber-kérdés a még mindig vitás avar-ringekre is világot látszik deríteni: észak-német vidékeken némely halomszerüleg felhányt őskori kőhalmazt Hünenringnek neveznek (Obermüller, Deutsch-keltisches geschichtlich-geogr. Wörterb., Berlin 1872 II. 82), az pedig ismeretes, (igy a magyarokban is) ugyanazt a fajt látták. Igy (német közvetítéssel) jutottak nemzeti krónikáinkba is a hunn tradiciók, melyek a XII. sz.-ban egy újabb elemmel, a székelyek hunn eredetével bővültek ki.
