Symmachus
Symmachus Quintus Aurelius, római iró; tekintélyes családból származott és a köztéren Theodosius korában mondhatni fényes pályát futott meg. 384. városi prefektus lett, 391. konzul, e mellett azonban igazi tevékenységét az irodalmi munkásságnak szentelte. Korának ízléséhez képest elég szerencsével művelte a levélprózát; tiz könyv levelet hagyott hátra, melyek közül a tizedikben a császárokkal való levelezését állította össze. Irt aztán dicsbeszédeket és szenátusi szónoklatait is irásba foglalta; amazokból három maradt meg (I. Valentinianus és Gratianus tiszteletére), emezekből hat beszédnek töredékei. Ugy ezek, mint prefektusi jelentései (relationes) kortörténetileg rendkivül becsesek, az utóbbiak közül az, mely a Victoria-oltárnak a szenátus tanácstermében való felállítását sürgette, épenséggel korszakalkotó, mert Róma régi isteneinek érdekében szállott síkra és felidézte Ambrosius és Prudentius egyházatyák örökbecsü vitairatait. Műveinek legjobb teljes kiadása a Seeck-féle (Berlin 1883), életrajzi tanulmányt Morin irt róla (Páris 1847). A teljes irodalmat adja Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur (5. kiad. 425. fej.).
