Szaádia,
Szaádia, ben József, zsidó tudós és bölcsész, szül. Fajumban (Egyiptom) 892., megh. 941-ben. 928-ban megválasztották a szurai (Babilonia) talmudiskola igazgatójává (héb. gáon, ezért rendesen Sz. gáon-nak nevezik), mely a nagy tudományu férfiu vezetése alatt ismét virágzásnak indult. Dávid ben Zákáj exilarchával viszályba keveredvén, állásától meg kellett válnia, de később megint visszakerült hivatalába. Különösen a szentirás magyarázásában és a bölcsészet terén tünt ki. A bibliát arab nyelvre lefordította és magyarázattal kisérte. A vallásbölcsészet terén korszakalkotó Emunot vedéot (vallás- és erkölcstan) arab munkája, melyet Tibbon Juda (1160) fordított héberre, Fürst Gyula németre (Lipcse 1845). Egyéb dolgozatai: a bibliában egyszer előforduló 90 szónak összeállítása, imakönyv (szidur), magyarázat a Jessirá-könyvhöz, költemények, talmudi és kornologikus munkák, melyek még részben fenmaradtak kéziratokban. V. ö. Guttman, Die Religionsphilosophie des Saadja (Göttinga 1882).
