Szabolcs,
Szabolcs, Előd fia, a honfoglaló magyar vezérek közé tartozott. Marót bihari fejedelem hódolni nem akarván, Árpád Tassal és Téténynyel vagy Töhötömmel őt küldte ellene. A Tiszán a ládi réven átkelve, onnan északkeletnek mintegy 22-25 km. utat tett a sereg a mai Szabolcs falu tájáig, hol a vezérek a nép hódolatát fogadták, Sz. pedig, kit a Névtelen (21. fej.) nagy-bölcs fériunak nevez, a helyet a Tisza vidékének megszemlélése után a föld népével «nagy árkot hányata és igen erős várat építe földből, melyet msot Sz. várának neveznek». E sáncok őrzésére Ekölcs alatt vitéz népet hagyván, Sz. Tassal a Tisza partján nyomult előre, Szatmár várát (?) három napi ostrom után bevette s azután mindenütt a Szamos völgyét követve, Zsibó, Őrmező és Tihó vidékére jutott, hol Töhötömmel egyesült. A három vezér a meszesi kaput jelölte meg mint az ország határát s ott «fából nagy rekeszt csinálának», Árpádot pedig értesítették előhaladásukról. Míg Töhötöm most Erdély (?) elfoglalására ment, Sz. Tassal Marót megtámadására indult, úgközben mindenütt hódoltatván a föld népét. Szeghalom vidékén azonban Marót vitézei megakadályozván a Körösön való átkelésüket Póhalom felé fordultak vissza. A Túr (Berettyó?) ellenbéen haladva, a dorogmai révnél keltek át a Tiszán s visszatértek Árpádhoz, ki őket nagy örömmel fogadta. A Marót ellen viselt utolsó hadjáratot már nem Sz., hanem Öcsöb és Velek vezette s Sz.-ról nincs is szó többé 937-ig, midőn Ottó császár ellenében ő vezette Zsolt seregének egy részét.
