Szágópálma
Szágópálma (növ., Metroxylon Rottb., Sagus Blume), vastag, gyakran magas pálma, koronáját szárnyalt levelek alkotják, levélnyele gyakran tüskés. Páros éltü virága füzéres, minthogy pedig a szárát tetőzi, azért a Sz. csak egyszer virágzi. Gyümölcse száraz, tobozforma, szép fényes. 7 faja a Déli-tenger szigetein erdőséget alkot. A M. laeve Mart. (Sagus laevis Rumph.) 8-16 m. magas törzsét az elholt levelek elhalaványodott maradéka takarja. Levélnyele nem tüskés. Nagy levele egyenesen áll fel, közüle virágfüzérje ered. A szágó (l. o.) nagy része belőle való. A M. Rumphii Mart. (Sagus Rumphii Willd., l. az Eleségnövények I. képmellékletén) egész 10 m. magas, levele egész 6 m. hosszu, levélnyele valamint a birágburokja tüskés. Szintén szágót termel, mint a Sagus farinifera Lam. faj is. A Sz. 15 esztendőben virágzik s ha a gyümölcse három évre megérik, a fa elhal. Virágzása idejében a szágót (l. o.) csinálják belőle. Kelet-Indiában meg a szigeteken termesztik. Levelével kunyhót földnek, levélnyeléből kerítést v. sétavesszőt csinálnak. A Sz. más faja a S. amicarum Wend. a déli szigeteken. Termése a tahiti dió. Magfehérje olyan kemény, mint a csont, gombot és mást esztergályoznak belőle. A S. filaris Rumph. keletindiai, hársát megszövik. A S. elata Reinw. celebeszi. Hitványabb szágó lesz belőle, fáját feldolgozzák (pálmafa).
