Szamárbogács,
Szamárbogács, szamártövis, bordon v. gurdon, töviskes lapu, szamárlapu (növ., Onopordon L.), a bogácsféle fészkesek szúrós kórója. Gyökere kétnyári, levele nagy, öblös, nagy fészkének vacokja sertes. 15 faja (hazánkban 2-3) az ó-világ mezein terem. Az O. Acanthium L. (fehér hátu tövis, szőrös bogács) magas ágas, fehér molyhu kóró; levele befutó, hosszas, öblös, ezenfelül tövisesen fogas. Európa és hazánk mezein, útfélen, ház körül gyakori. Gyökerét meg a füvét orvosságnak használták, nedvével a nép ma is rákos fekélyt gyógyít. Fiatal gyökerét, a gyenge szárát meg a virágfészkét néhol ételnek főzik. Később rossz takarmány, de a szamár megeszi. A Sz. a skótok címernövénye.
