Szentjóbi Szabó
Szentjóbi Szabó László, költő, szül. Ottományon (Bihar) 1767 jun. 22-én, református hitü szülőktől, meghalt a kufsteini börtönben 1795 okt. 10-én. Tanult Debrecenben s hittani pályára készült, 1786. II. József által a nagyváradi nemzeti iskolához s csakhamar a nagybányai gimnáziumhoz neveztetett ki tanárrá. A József-rendszer multával ettől elesvén, törvénytanulásra tért át s 1794. Bihar vármegye jegyzője és Teleki Sámuel gróf főispán titkára lett. Belekeveredvén a Martinovics-féle szövetkezetbe, halálra itéltetett, de itéletét várfogságra változtatták át s Kufstein várába vitték, hol Kazinczyval együtt raboskodott s 1795 okt. 10-én, 28 éves korában elhalt. Költői hirre Teleki gróf oldalánál jutott, 1787. a Magyar Muzsa hetilapban lépett fel, az Orfeus és Magyar Muzeum dolgozótársa volt s e folyóiratokba szép lirai költeményein kívűl prózai dolgozatokat is szolgáltatott s ezek közt I. Mária királyné jeles életirását. Költeményeit 1791. Pesten adta ki sz. Sz. L. költeményes munkái címen s e gyüjtemény második, igen díszes kiadásban is megjelent 1810. Debrecenben. I. Ferenc budai megkoronáztatása alkalmára 1792. Mátyás király, vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma címü három felvonásos szinművet adott ki s ugyanezt német nyelven is. V. ö. Toldy, Handbuch der ungarischen Poesie (I. köt. 218. old., válogatott lirai verseivel: A holdhoz, Dámon, Dóris, Phillisz, A poéta, Búcsu, A sírhalom, Indulj-dal stb.); Vasárnapi Újság, 1869, 13. sz., 1870., 2 arcképpel.
