Szentségek
Szentségek (lat. sacramentum), a kat. egyházban a Krisztus által rendelt látható jelek, melyek láthatatlan malasztban (l. o.) részesítik az ember lelkét és megszentelését eszközlik. Malaszt- vagy üdveszközöknek is mondatnak. A Sz. elkerülhetetlenül szükségesek a malaszt elnyerésére, nemcsak azért, mert felvételüket Krisztus megparancsolta, hanem mert általa rendelt okai a malasztnak, melyet a puszta hit nem helyettesíthet, vagyis tudomáőnyos nyelven a Sz. ex opere operato működnek (l. Opus operatum). Hét szentség van, melyeket mind Krisztus rendelt, t. i. keresztség, bérmálás, oltári szentség, penitenciatartás (bűnbánat), utolsó kenet, egyházi rend és házasság. Hogy hét szentség van, ugy a szentirás, mint a hagyomány bizonyítja, habár pontos felszámításukat a szentatyáknál nem is tlaáljuk. Ezt csak a trienti zsinat eszközölte, amire előbb nem is volt szükség, mert a hivek azokat folyton gyakorolták. A Sz. hatása általában abban áll, hogy megadják a megszentelő malasztot és pedig vagy első ízben adják meg, vagy ha már megvan, gyarapítják, vagy ha elveszett, újra megadják. ezen alapszik a Sz. felosztása elevenek (élők) és holtak szentségeire (l. Élők szentségei és Haldoklók szentségei). Minden egyes szentség ezenkivül még különös malasztsegélyt is nyújt, a különös életviszonyok szerint, amelyek végett rendeltetett. Az eltörülhetetlen jellel biró Sz.-re nézve l. Character indelebilis. A Sz. érvényes kiszolgáltatásához kivántatik, hogy a kiszolgáltatónak a) szándéka legyen azt az egyház szándéka szerint végezni; b) hogy azon a módon szolgáltassa ki, amint azt Krisztus rendelte és az egyház parancsolja. A Sz. méltó felvételéhez - az egyes Sz.-nél megkivántató feltételeken kívűl - szükséges, hogy a felvevőnek szándéka legyen a szentséget felvenni. Az erőszakos szentségfeladás érvénytelen lenne.
A protestánsok csak a keresztséget és úrvacsorát tekintik Sz.-nek (Luther kezdetben ilyenül tekintette még a bűnbánatot is), tagadják azoknak ex opere operato hatását; hanem azok hatása kizárólag a hit által sé a hit erősítése érdekében történik. Az unitáriusok a sz.-et csupán külső szertartásoknak, az arminiánusok a Krisztussal való szövetség jeleiként, több más felekezet pedig minden jelentőség nélküli külsőségnek tekinti.
