Szerszámgépek

Full text search

Szerszámgépek (l. a mellékelt 3 képet), igy nevezik azokat a munkagépeket, melyek a gépbe fogott szerszám segítségével a munkadarabot a kívánt alakra idomítják. Ezeket is épp ugy mint a szerszámokat a emgmunkálandó anyag szerint feloszthatjuk fémipari, faipari, bőripari stb. Sz.-re, azonban ez alkalommal csak a fémipari Sz.-ről szólunk. Manapság a Sz.-et nem állati vagy emberi erővel, hanem gőzgéppel, gázgéppel, elektromótorral, vizmótorral vagy más mekanikai erővel hajtják, még pedig a közlőmű gerendelyével kapcsolat indítókészülékkel, hogy a mozgás irányát és sebességét könnyen változtatni és a gépet magát a többitől függetlenül bármikor megállítani v. megindítani lehessen. Az indítókészülék csapágyait a legalkalmasabb helyre (a mennyezethez, falhoz, padozat alá stb.) erősítik. A tengelyen egy lépcsős és három egyenlő átmérőjü közönséges szíjdob legyen, az utóbbiak egy nyilt és egy keresztezett szíjjal a közlőmű szíjdobjával kapcsolatosak, a lépcsős szíjdob pedig a géppel van összekötve. A szíjdobok közül csak a középső van a tengelyre felékelve. A szíjdobokra vetett nyilt és keresztezett szíjat villával tolják el. A lépcsős szíjdob a szerszámgép tengelyére erősített lépcsős szíjdobot forgatja, e mellett néha kerékáttétel is van, hogy a sebességet tágabb határok között változtathassák.
A gémipari Sz.-et a mozgás minősége szerint osztályozzák, vannak forgó és váltakozva (alternativ) mozgó gépek. Az első csoportba az esztergák, a fúrók, a csavarok, a fürészek, a maró- és csiszológépek; a második csoportba a különféle gyalulógépek (hossz-, haránt- és függőleges mozgásu gyalulógépek) és a nyíró-, lyukasztó-, húzó- s hajlítógépek tartoznak. A késeknek vagy a tárgyaknak háromféle mozgásuk lehet: 1. a levágott forgács hosszába való mozgást főmozgásnak; 2. erre merőleges mozgást mellékmozgásnak nevezik; 3. a kés beállítására való mozgás, mely a tárgy felszinére merőleges.
I. Forgó szerszámgépek.
 
1. ábra. Az esztergapad elülnézete.
2. ábra. Az esztergapad alaprajza.
3. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad olalnézete (nagyobbítva).
4. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad késtartója (nagyobbítva).
5-6. ábra. A síkkorong elülnézete és metszete.

7. ábra. A síkeszterga oldalnézete.
8. ábra. A síkeszterga elülnézete.
9. ábra. A fúrógép elülnézete.
 
10. ábra. A fúrógép oldalnézete.
11. ábra. A fúrógép fúróorsójának metszete.
12. ábra. A karos fúrógép.
13. ábra. A csavarvágó gép oldalnézete.
14-15. ábra. A csavarvágó gép felülnézete és hosszanti metszete.
 
16-17. ábra. A marógép hosszanti metszete és oldalnézete.
18. ábra. A hideg fürész.
19-20. ábra. A hosszgyaluló gép oldal- és elülnézete.
21. ábra. A harántgyaluló gép elülnézete.
22. ábra. A harántgyaluló gép oldalnézete.
23. ábra. A vésőgép elülnézete.
24. ábra. A vésőgép oldalnézete.
25. ábra. A keretes olló elülnézete.
26. ábra. A keretes olló oldalnézete.
 
27. ábra. Olló és lyukasztógép.
28. ábra. Körolló.
29. ábra. Húzópad.
30. ábra. A hajlítógép.
31-33. ábra. A hajlítógép részletei.
Az esztergára fogott tárgyak középpontos helyzetben legyenek, különben sok hiábavaló munkát végezünk. Ezért mielőtt a befogott tárgy megmunkálásához fognának, körülforgatják és felszinére értetett krétával kipuhatolják, vajjon jól fogták-e be? Gyenge kalapácsütésekkel a tárgyat csakhamar rendes helyére terelhetik. A síkkorongra fogottakat az állító csavarokkal igazítják be. Az esztergákat leginkább forgácsolásra és csavarmetszésre használják. Ha a körkerek tárgyakon kívűl más alakuakat akarunk készíteni, a leirtakon kívűl más szerkezeti részlet is szükséges. Forgácsolásnak nevezzük a tárgy tengelyirányos megmunkálását, ha a kés nyoma szorosan egymás mellé fekszik. A késtartó lassu eltolásával a tárgy felszinén csavaros vonal keletkezik, minél lassabban mozog a kés, annál kisebb lesz ennek a vonalnak hajlásszöge, illetőleg annál simább lesz a tárgy felszine. Ha csavart akarunk vágni, a fogaskerékáttételeket ugy választjuk meg, hogy a kívánt emelkedésü csavaros vonal keletkezik. Rendszerint a veeztőorsó emelkedése 1II ang., ebben az esetben a hajtótengelyen levő fogaskerék fogainak száma osztva a vezetőorsón levő fogaskerekek fogainak számával, egyenlő: kettő osztva 1II ang.-ra eső menetek számával (a vágandó csavaron). A kerekeket a gyárak az alábbi táblázatban előtüntetett nagyságokban készítik:
A csavar átmérőjeA menetek Fogszám
száma
angol hüvelyk1II angola tengelyenközbetéta vezetőorsón
1/4II2020120:3050
5/161820120:6090
3/81620120:6080
1/161420120:6070
1/21220-120
5/81120120:6055
3/41020120:6050
7/8920-90
1II820-80
1 1/8720-70
1 1/4720-70
1 1/8620-60
1 1/2620-60
1 5/8520-50
1 3/4520-50
1 1/841/240-90
2II41/240-90
2 1/4440-80
2 1/2440-80
2 3/431/240-70
3II31/240-70
 
Vágjunk 3/4II-es csavart. Ehhez a táblázat szerint 4 kerék kell
A csavarvágáshoz szükséges kerekeket az 1-4. ábrában előtüntetett r1 keréktartóra erősítjük. Igen természetes, hogy a csavart egy vágásra kialakítani nem lehet, rendszerint három, sok esetben ennél is több vágás kell. A csavartokok kivágása is a leirt módon történik.
Gömbesztergályozáshoz külön készüléket használunk, melyet a tengely végére dugunk. Ez ugy van szerkesztve, hogy a csapok közé fogott munkadarabot végtelen csavar fogaskerekek segítségével folytonosan forgatja. Abban az esetben, ha a kés a tárgy tengelyére merőlegesen ide-oda mozog, a tárgy nem körkerek, hanem tompított élü sokszög leend. A kés ilynemü mozgását forgatóval végeztetjük, a forgató áttétele (4-szeres, 5-szörös) szerint megfelelő sokszöget 4-5 stb. szöget kapunk. Ezt passzig esztergályozásnak nevezzük. Ha a kés mozgása és a tárgy forgása között megfelelő viszony van (ovális), ellipszis-keresztmetszetü lesz a megmunkált tárgy. Ehhez rendszerint a leonardo da Vinci-féle módosított szerkezetet használják. A lerit szerkezeteken és készülékeken kívűl még igen sokféle esztergapadot használnak, melyek közül legnevezetesebb a hengereszterga és a nyomópad. A hengeresztergának hajtószerkezete éppen olyan, mint a közönséges esztergáé, csak a nehéz henger befogására használnak külön csapágyakat. A nyomópad is egyezik a közönséges esztergapaddal, csak késtartóját pótolja a nyomóacél tartására való elrendezés. Ez utóbbi tulajdonképen lemezmegmunkáló gép és arra való, hogy a puha sárgaréz, vas, cink vagy egyéb fémből való lemezt a tengely végére dugott famintára, a nyomóacél segítségével rányomjuk és a sík lemezből valamely forgástestet alakítsunk.
Az esztergák jó hatására a kés alakja és a tárgy kerületi sebessége a legnagyobb befolyást gyakorolják. A kés alakjáról a szerszám címszóban szóltunk. A tárgy kerületi sebessége a gyakorlat tapasztalatai szerint
kérges öntvények számára 10- 20 mm. mp.-enként
acél " 40- 50 ""
szürke öntött vas " 70- 80 ""
kovácsolt vas "100-150 ""
sárgaréz és bronz "150-200 ""
keményfa "200-350 ""
puhafa "500-750 ""
A kés oldalmozgása 0,25-0,5 mm. közt ingadozik, sokszor 1-2 mm.-es fogást is vesznek.
Az esztergagépek munkafogyasztásának nagysága (M) összegeződik az üres (M1) és a teljes (M2) járás munkafogyasztásából M = M1 + M2.
Hartig szerint
M1 képleteiben n a tárgy percenkénti forgásszámát
(v sebesség mp.-enként jelenti.
Legyen F az óránként levágott forgács mennyisége kg.-ban és m az a munkamennyiség lóerőkben, mely óránként 1 kg. forgács levágására kell, ekkor
M2 = m F= öntött vas számára 0,069
= kovácsvas " 0,072
= acél " 0,104
b) Fúrógépek. A fúrók forgatására különféle kézi szerszámokat (húros fúró, mellfurdancs, fúrókerep stb.) használnak, azonban a nagyobb gép- és lakatosműhelyek nem nélkülözhetik a fúrógépeket, melyeknek célja a fúráshoz szükséges forgó és haladó mozgásnak mekanikai eszközökkel való létesítése. A fúrógépek szerkezete igen sokféle, azonban valamennyi elvileg egyezik, ezért csakis a legközönségesebb szerkeezt ismertetésére szorítkozunk.
Amint a 9-10. ábra előtünteti, a fúrógép az indító készüléken kívűl a B tengelytartóból, a G késtartóból és az M tárgytartóból áll. Az összes részeket A állvány tartja. A tengely forgatására lépcsős szíjdob és a C D E fogaskerekek valók, melyeknek kapcsolása teljesen azonos az esztergagépek hajtó fogaskerekeinek és lépcsős szíjdobjának kapcsolásával (1-4. ábra). A késtartó T hüvely kúpkerekét a hajtótengelyre ékelt u p kerék forgatja. A T hüvelyt (11. ábra kúpos perselyek közé fogják, hogy központos állásában maradhasson. A C fúróorsó a csőalaku H állító csavarral olyképen kapcsolatos, hogy az előbbinek vékonyított szára az utóbbin áthatol és végét csavartokok tartják. A H csavarorsót ék vezeti, ugy hogy ez a nyaklóval tartott b csavartok forgatásakor csak tengelyirányosan mozoghat. A b csavartokkal egy testet alkotó kereket l kerék közvetítésével g tengely és i kézi kerék állítja, sok esetben ezt d e lépcsős szíjdobok önműködőleg végzik r végtelen csavar és h csavarkerék közvetítésével. M tárgytartó vezetékekben mozog és fel-le állítására az O kézi kerékkel forgatott P végtelen csavart használjuk, ez a q csavarkereket forgatja, melynek tengelyére ékelt homlokkerék az A állványra erősített L fogazott ródba kapaszkodik. A tárgy előre és hátra való tolására a csavarorsóval mozgatott r szán való, mely az s tárgytartólapot tartja. Nagyobb átmérőjü tárgyak fúrására a karos fúrót (12. ábra) használjuk. Ennek késtartója a fúrógép forgatható karjának fecskefarkalaku vezetékében csavarorsóval ide-oda állítható és kúpkerék-áttételekkel forgatható. A falhoz erősített fúrógépet fali fúrógépnek, a kétorsósat duplex, a többorsósat multiplex fúrógépnek nevezzük. Hogy a fúró mindig centrikusan helyezkedhessék el, célszerü a fúró szárát és a fúrótokot kissé kúposra készíteni. Az u. n. hosszlyukfúró gép hosszukás lyukak fúrására való, e célból ugy van szerkesztve, hogy a fúróorsó nemcsak forog, de ide-oda jár. A sinek kifúrására fekvő, a tengelyek ékréseinek kirovására pedig álló fúróorsókkal felszerelt hosszlyukfúró gépeket használnak.
A fúró- és esztergagépek némi kombinációját alkotják a hengerfúrógépek. Ezeknek fúróorsója vizszintes és szintén ugy van szerkesztve, hogy a kés egy időben forog és előre is csúszik. A közönséges fúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
kérges öntés 7- 13 mm. mpercenként,
acél 30- 40 ""
szürke öntött vas 60- 70 ""
kovácsvas 80-160 ""
sárgaréz és bronz100-120 ""
fa250-500 ""
A hengerfúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
kérges öntés 6- 12 mm. mpercenként,
acél 25- 35 ""
öntött vas 50- 60 ""
sárgaréz és bronz 90-120 ""
A fúró eltolása 0,1-0,5 mm. közt változik, előre tolásának sebessége 0,25 v. 1 mm., vagyis átlag a kerületi sebesség 1-2500-szorosa lehet mp.-ként. A szivfúrókat (élei 100-150°-ot képeznek) 20 mm.-nél kisebb, a központos fúrókat 20-50 mm.-es lyukak fúrására használják. Ha a lyuk 50 mm.-nél nagyobb legyen, először 20 mm.-es lyukat fúrunk, melyet kellő átmérőjü csapfúróval bővítünk ki. A falhoz v. oszlophoz erősített fúrógépeket 5-30 mm. átmérőjü és 150-300 mm. mély, a szabadon állókat 30-200 mm. átmérőjü és 150-600 mm. mély lyukak fúrására készítik.
c) Csavarvágó gépek. A csavarvágó gépeket kisebb csavarorsók és csavartokok készítésére használjuk. Amint a 13-15. ábrák láttatják, a gép öntöttvas állványából (a) két csapágy a1 a2 és egy tartó kar a3 nyulik ki. A gépet b lépcsős szíjdob hajtja, mely a d tokba illő üres c tengelyre van ékelve. A szóban forgó tengely peremszerü jobboldali végén három széles és három keskeny excentrikus borda van, a három keskeny bordába kapaszkodik a három metszőkés, melyeket az e lap szorít le. Az excentrikus bordák a három kést egyidejüleg be- vgy kifelé mozgatják, amint a forgás balra vagy jobbra történik.
Csavarorsó vágásakor a késeknek elmozdulniok nem szabad, ez okból e fedőlap ugyan ugy mozog, mint az alatta levő perem és tengely; midőn a metszés megtörtént, a késeket vissza kell húzni, erre való a következő szerkezet. Az e fedőlap tartására való d hüvely belsejében kettős és igen meredélyes vágásu csavarmenet van, mely a c tengely és a d hüvely közé dugott g csőbe kapaszkodik. A g cső belsejében hosszanti rovadék van, hasonló rovadékot látunk a c tengely külsején is, ugy hogy a kettőt bedugott ék segítségével ugy köthetjük össze, hogy egyidejü forgásuk s ezenkivül g cső hosszanti elmozdulása létesíthető. Amig g cső tengelyirányos mozgást nem végez, a metsző kések helyzetüket nem változtatják meg, mert d1 fej és e lap együttesen mozoghatnak, ha azonban g tokot bal felé a 13. ábrabeli állásba hozzuk, akkor g cső csavarmenetei d hüvely csavarmeneteibe kapaszkodván, ezt megfordítják, minek következtében d1 fej gyorsabban mozog, mint a benne levő tok és a kettőnek eltérő mozgása a kések kifelé való elmozdulását okozza. Ebben az esetben a tárgyat a kések közül kivehetjük. Ha a g csövet jobb felé toljuk, a kések befelé mozognak és működni kezdenek. A g tok eltolására való a g1 gyűrü, melynek i csatlójával kapcsolt i1 tokot az l emelővel eltolható k vezető rúdhoz erősítjük. Az utóbbinak végén van a k1 ütköző, minél közelebb van ehhez i1 tok és ennek i csatlója, annál hamarább jut a csavaros cső álló helyzetébe (a jobb felé való mozgáskor), tehát annál kisebb lesz a kések befelé való elmozdulása. Ily módon a késeket többféle vastagságu csavarok vágására használhatjuk. A kellő beállítás céljából k rúdon balról jobb felé tartó skála van. A vágandó csapszeget m tárgytartóba fogjuk, melynek alsó tartópofája g kézi kerékkel állítható. A tárgytartó a3 kar s1 és s2 sínjén mozog, visszacsavarását r emelővel kapcsolt szeg akadályozza meg, mely fogazásba ütközik.
d) Marógépek, a marók mekanikai forgatására és vezetésére valók, szerkezetük a végzendő munkához igazodik, ezért szerfelett változatos. Használatukat az okolja meg, hogy több késsel dolgozván, gyorsabb munkát végeznek, tehát olcsóbbak a fúró-, gyaluló-, véső- stb. gépeknél. A 16. és 17. ábrában előtüntetett u. n. univerzális marógép mindenféle maró munkára alkalmas. A vizszintes a tengelyre van ékelve a hajtólépcsős szíjdob, elülső végén levő kúpalaku nyilásába pedig rövid csapot dugunk, mely a maró felerősítésére való. A szabadon előálló, de a rajzban elő nem tüntetett marócsap alatt van a fecskefarkalaku vezetékek között fel- és lemozgatható b konzol, melyet a d tengelylyel forgatott kúpkerékpárral kapcsolatos és a b asztal csavartokjába illő c csavarorsóval emelhetünk vagy sülyeszthetünk. Az e csavarorsón látható két csavartok a mozgás határolására való. A b konzol felső vezetékébe illő f asztalt az a tengelylyel párhuzamos irányban az f asztal aljára erősített s pontozva előtüntetett csavartokon át menő g csavarorsóval állíthatjuk. Az f lapon van a csap körül forogható h korong, melynek prizmatikus vezetékében tolható el az i szán vagy merőlegesen az f lapon, vagy pedig ferdén (ha h korong is ferdén áll). Ezt az i szánt is csavarorsóval (K) mozgatjuk, mely a h korongra erősített csavartokon hatol keresztül és elülső részén a l kézi forgatót tartja. Ez az orsó önműködőleg is forgatható, e célból az a tengelyre ékelt m lépcsős szíjdob, a pontozva előtüntetett és teleszkópszerüen megnyujtható Hook-féle kulcscsal kapcsolatos n szíjdobot hajtja, mely alatt a mozgás sebességének még nagyobb határok között való változtatására az o szíjdob van. A Hook-féle kulcs végén kúpkerékmű van, mely a k orsóra ékelt p kúpkereket forgatja. A tárgyat az i szánra erősített párhuzamos satuba fogják, de e célra a t szekrény és az u szegnyereg is felhasználható. A v csap jobboldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali végén ülő csavarkerék szolgál, melybe a W forgatóval forgatott végtelen csavar kapaszkodik. Ez utóbbit a K orsóra ékelt X kerékkel önműködőleg is végeztethetjük olyképpen, hogy X kerék az X1 kereket, az pedig az X3 X4 kúpkerékpárt forgatja. Arra, hogy a munkadarabot bizonyos szögalakba pontosan elforgathassuk, való az átlyukgatott Z tárcsa, mely csapszeggel általában rögzíthető. A marók sebessége öntöttvas számára 180-200 mm., kovácsvas számára 150-180 mm. másodpercenkint, 0,1-0,7 mm. mellékmozgással. A fogmarógépek maróját 300-400 mm. sebességgel is járatják. A munkafogyasztás üres járáskor M1 = 0,1-0,5 lóerő, teljes járáskor m. F. Hartig m értékére a következő adatokat adja: puha öntött vas = 0,239, kemény öntött vas 0,0113. F 1 óra alatt levágott forgács kg.-ban.
e) Csiszológépek. A marógépek munkájával rokon a csiszológépeké, mert a csiszolókorong nem egyéb mint kemény ásványos részeket tartalmazó sokélü kés. Leginkább műköveket használnak, mert ezeknek szemcséje egynemübb és keménysége egyenletesebb. A műkövek gyártására használják a smirgel (l. o.) nevü vulkanikus kőséget. A bányászott nyers smirgelt izzítjuk, mire repedezni kezd, vizzel leöntve elporlik és könnyen megőrölhető. Az őrleményt iszapolják vizzel vagy repceolajjal, az utóbbi jobb, mert a finomabb részeket tovább tartja. Iszapolással 6-10, sőt 14, mások 20 féle minőségü port készítenek. A vizes port centrifugákban szikkasztják és ezután megszárogatják; az olajat benzinnel mossák ki. Ezekből a porokból sajtolják a különféle csiszoló korongokat, még pedig gummilakkal, kaucsukkal, gelatinnal vagy más tapadó szerves anyagokkal összekeverve, jobbak a magnéziacementtel összeragasztott szemcsék, mert a szerves anyagok a dörzsölés következtében megmelegedve, lágyakká lesznek és a levált fémszilánkokat a kőhöz tapasztják, ugy hogy ennek vágószemcséi eldugulnak. A kemény köveket használják öntvények, kovácsolt vas, acél és réz felszinének lekaparására, ezek a tulajdonképeni előmunkát végezik, ezért őket suroló követnek nevezhetnénk. Ezeket rendesen a legnagyobb számu szemcsékből készítik. A középkemény köveket a lesurolt tárgy felszinének egyengetésére használják, ezért őket simító köveknek lehetne nevezni. Gyártásukra a közepes számu szemcsék valók. A lágy kövekkel megcsiszolják a tárgy felszinét, ezek a tulajdonképeni befejező munkát végzik el, fényező korongok. Ezeket a legkisebb számu szemcsékből gyártják. A műköveket gyorsan forgatják, hogy a kívánt eredménynyel dolgozhassanak.
100 mm. átmérőjü kövek percenkint 3000-5000-et fordulnak.
150 "" " "2000-3000-et"
200 "" " "1500-2500-at"
300 "" " "1000-1800-at"
400 "" " " 800-1300-at"
500 "" " " 700-1000-et"
Átlag a kerületi sebesség 20-30 m. mpercenkint, azonban használat előtt célszerü, ha 50-60 méter kerületi sebességgel próbáljuk ki. A sebességgel fokozódik a teljesített munka, azonban túlságos nagy forgássebesség oly nagy hajtóerőt kiván, hogy bizonyos határon túl a felhasznált munkaerő a végzett munkával nem lesz arányos, különben is a kövek ellenállása korlátolt, mert a centrifugál-erő a sebesség négyzetével növekszik, a kő szétreped, ha erején túl veszszük igénybe. Újabban a smirgelből készített csiszolókorongokon kívűl a karborundumból (l. o.) készítetteket is használják. A csiszológépek szerkezete a végzendő munka szerint változik. Leginkább a vizszintes tengelyre erősített köveket használják, ebben az esetben a tárgyat mozogható szupportra teszik. Speciális munkák végzésére függőleges tengely alul vagy fölül elhelyezett tárcsájára teszik a követ és ennek nem a kerületét, hanem a lapját használják. A köveket szíjkerekekkel vagy fogaskerekekkel forgatják, azonban nagy forgássebesség mellett az utóbbiak használata a nagy surlódás és a lökések miatt nem ajánlatos; fogaskerékáttételt csak 600-nál kisebb forgás-számhoz használjunk. A köveket szorosan kell a tengelyre erősíteni, azonban a feszüléseket gondosan kerüljük. A vizszintes tengelyre húzott köveket tartótárcsák közé foglalják, a kő és a tárcsa közé bőrdarabot tesznek, melynek átmérője a tárcsa átmérőjénél nagyobb legyen. A bőrlap a szorítás okozta feszüléseket egyenlíti ki. Fontos az is, hogy a kő egyensúlyozva legyen, mert ha egyik oldalán nehezebb, rezeg. Egyensúlyozás céljából a csapágyakat felnyitják és a tengelyt szabadon hagyva, a követ lassan elfordítják. Ily módon a nehezebb oldal könnyen kipuhatolható, ennek az oldalnak szorítótárcsáját egy vagy több helyen átfúrják és ólommal kiöntik. A megkopott követ csekély sebességgel forgatva, gémánttal vagy kemény acéllal kerekítjük ki. A műköveket szárazon, olajozva és vizzel nedvesítve használják, a durvább munkát mindig száraz kővel végeztetik.
Hartig szerint a durva szemcsés kövek munkafogyasztása
,
a finom szemcséseké .
D a kőátmérő m.-ben; V a kerületi sebesség másodpercenként m.-ben, N a kőre kifejtett nyomás kg.-ban, μ a dörzsölés együtthatója a kő és munkadarab között.
2-3 lóerő a nagyobb 1 -1 lóerő a kisebb kövek hajtására elégséges.
f) Fürészelőgépek. A fémek hidegen vagy melegen való elvágására használt fürészelőgépek körfürészszel vannak felszerelve. A hideg fém fürészelésére lassan, a meleg fém fürészelésére gyorsan járó gépeket használnak. Az Erhardt-féle u. n. hideg fürész (18. ábra) R csap körül frogó S fürész korongját a transzmisszióval kapcsolatos K T kúpkerékpár hajtotta E tengelyre ékelt V végtelen csavar és ebbe kapaszkodó csavarkerék forgatja. A tárgyat az A padon mozgó C szán D lapjára állítjuk. A és B csavarorsók segítségével a D lap pontosan beállítható s ekkor az F tengely körül lengő H karral a fürészt a tárgy felszinére szorítjuk. G kis fúrógép esetleges fúrások végzésére. A meleg-fürészt rendesen mint ingafürészt szerkesztik s külön hajtó gőzgéppel és tolószerkezettel látják el. Ilyeneket csak a hengerművekben használnak a sinek és tartók szétdarabolására. Ez utóbbiak munkafogyasztása M = 0,62 + a F, melyben a vörös meleg kovácsvasnál 7,56 lóerő és vörös meleg acélnál 10,9 lóerő, F a vágás felszine m2-ben.
g) Hornyoló- vagy fáncológépek a lemezmegmunkáló gépek csoportjába tartoznak s arra valók, hogy velük a bádogedények kiperemezéséhez vagy más célra szolgáló hornyokat készítsék el. Szerkezetük a körollókhoz hasonlít, csak az éles tárcsákat pótolják a horony alakításának megfelelő hengerek. A körollókról, bár szintén e csoportba tartoznak, a II. alatt emlékezünk meg.
Váltakozva mozgó gépek.
 
a) Hosszgyaluló gépeket rendesen síkok megmunkálására használják s rendesen ugy szerkesztik, hogy a kés csak egy irányban metsz, visszafelé (a meddő úton) pedig nagyobb sebességgel mozog. A 19. és 20. ábrák a leginkább használt szerkezet elül- és oldalnézetét láttatják. Az a1 lábakon álló a2 pad ékvágányaiban mozog a c tárgytartó. A késtartót b állványok tartják. A pad váltakozó mozgására az indítókészülékkel mozgatott kerékművet használják. A pad oldalán van két bütyök m, melyek az x csap körül forgó n karba ütköznek, ez a kar elmozdul és n1 kar közvetítésével a szíjvezető p villát előre tolja, vagy visszahúzza.
Midőn a hajtószíj rájut az e tengelyre felékelt d korongra, ez a tengelyre ékelt f kerék közvetítésével a g s ez a vele egy tengelyen ülő h kereket forgatja. A h kerék belekapaszkodik az i kerékbe, melynek tengelyére ékelt k kerék a c tárgytartó alsó felére erősített l fogasrudat tolja el. Ez az előre való, lassu (munka) járás. Ha a hajtószíj az e tengelyen lazán ülő d1 korongra csúszik, ez a vele egybe öntött h1 kereket forgatja és ez i kerék révén a mozgást k kerékre, illetőleg l fogasródra hárítja át. Ez a gyors (meddő) mozgás. A d3 laza szíjdob, mely vagy a nyilt vagy a keresztezett szíjat tartja. A késtartó nagyban való beállítására a w tengelyen ülő x y kúpkerekekkel forgatott és a z z1 csavarorsók végére erősített x1 y1 kúpkerekek valók. A kés oldalas eltolását v csavarorsó végezi. Ez önműködőleg a q2 ellensúlylyal terhelt qq1 emeltyükkel történik olyképen, hogy q kar az n karral állítható n2 rudat előre vagy hátra húzza. A mozgás áthárul az s rudra, melynek állítható s1 karja a t1 kapocscsal az u kapocskereket forgatja. Az u kerékkel forgatott v csavarorsó az α tartóhídvezetéken mozgó β szán belső felére erősített csavartokba kapaszkodik s azt előre vagy hátra tolja. Az ε kengyelekkel beerősített kés függőleges beállítására való a λ kézi kerék, melynek γ csavarorsója a δ késtartót szorítja le vagy húzza föl. A késtartó lap γ csap körül fordul, hogy a tárgy visszafelé való mozgásakor a kés ne surlódjék nagy erővel a tárgy felszinén.
A 19-20. ábrában előtüntetett szerkezeten kívűl (Cavé-féle), használják mgé a Sellers-félét. Ennél az asztalt végtelen csavar és fogasród mozgatja. A munkadarabot az asztal rovadékaiba illő horgos fejü csavarokkal erősítjük le. A hosszanti gyalulógépek átlagos sebessége 80-100 mm. mp.-ként, az üres járás 2-3-szor gyorsabb. A kész oldal eltolása 0,25-1-2,5 mm. A hosszgyaluló gép munkafogyasztására Hartig a következő képletet állította fel:
M = M°+a S.
M° az üres járás munkafogyasztása.
S az óránkint levágott forgács súlya kg.-ban.
a értéke öntött vas számára, ha a levágott forgács keresztmetszete:
b) A haránt gyaluló vagy shapinggép kisszélességü munkadarab legyalulására való. Legáltalánosabb szerkezetét a 21. és 22. ábra láttatja. Az E lépcsős szíjdobbal forgatott tengely, F lendítő kerék az állítható K karral ide-oda mozgatja az I vezetéket, melynek végén van az L késtartó. A P állvány felső H lapja vezeti a B vezetékhez erősített A tárgytartó asztalt, mely a G emeltyü és a b kapocskerék segítségével forgatja a B lap csavartokjába illő C csavarorsót. Kerek tárgyak legyalulása céljából a B lap csapágyába (a rajzon nincs kitüntetve) csavarkerékkel felszerelt tárcsát erősítenek, melybe a c kapocscsal hajtott p tengelyen ülő végtelen csavar kapaszkodik.
c) Vésőgép vagy függőleges gyalulógép, rendszerint ékrovadékok véséére való. Oldal- és elülnézetét a 23-24. ábrák láttatják. A vésőgép d vezetékben mozgó K késtartójának felemelésére és leeresztésére, a hajtótengely baloldali végére ékelt korong állítható l karja szolgál. A szóban forgó tengelyt az a lépcsős szíjdob és az m fogaskerék révén a b fogaskerék forgatja; q lendítő kerék. A tárgytartó y asztalt forgatni, előre és oldalt tolni lehet, még pedig ha szükséges önműködőleg. Erre való a g excentertárcsával v. egyéb módon mozgatott v rudazat, u w -kerékművet hajtja. A δ kúpkerék t tengelyének baloldali végén levő homlokkerék az s1 tengelyen levő kerékbe kapaszkodván, ezt elfordítja, mivel az s1 tengelyen csavarorsó is, ennek elfordulása az s szánra erősített csavartok eltolását okozza. A t tengely derekán van egy kúpkerék is, ha ezt megkötjük, ekkor a η homlokkerék tengelyén ülő kúpkerék az említett homlokkereket s ez az r1 tengelyen ülő kereket forgatja, mivel ennek csavarorsója az r szán csavartokjába illik, a szán a 24. ábra síkjára merőlegesen mozdul el. Köralaku mozgás az η kerékkel hajtott p kerékkel kapcsolatos végtelen csavarral és az y asztalra erősített csavarkerékkel végezhető. Ennek a három mozgásnak kombinációjával ellipszismozgást is hozhatunk létre.
d) Ollók és lyukasztók. A nagyobb gyárakban kivétel nélkül a párhuzamos vagy keretes ollót használják, melynek szerkezetét a 25-26. ábrákban tüntettük fel. A gőzgéppel közvetetlenül hajtott és az a tengelyre ékelt lendítő kerék a b d kerékáttétellel forgatja a z z kerekeket, melyeknek e e tengelyén ülő excenterek az f f nyomórudakat emelik és sülyesztik. Ezek a q q vezetékben mozgó g tolólap felső részébe eresztett u u nyulványokra hatnak, de ezeket nem érintik, ha az ellensúlylyal terhelt m karra az ff rúdakat összekötő n rúdat oldalt kihúzzák. Az n rúd oldalas mozgásának határolására való az o kengyel. A g lapot a két l l emeltyü emeli fel, melynek jobboldali szabad végén ellensúly lóg, hasonló célja van a k k kengyeleknek is. A g lapra van erősítve az egyik (h) és az állványhoz a másik (i) ollólap. Az emelendő lemezt a t konzolokkal tartott s lapra fektetik. A keretes ollóhoz nagyon hasonlít a lyukasztógép is, melyet a legtöbb esetben ollóval kapcsolnak össze, ugy mint ezt a 27. ábra láttatja. Az excenterrel fel- és lemozgatott késtartónak felül ollója, alul lyukasztója van. A bádogos műhelyekben körkerek lapok vágására az u. n. körollót (28. ábra) használják. A köralaku a és b vágókéseket a h forgatóval hajtott d k kerekekkel forgatják. A lemezt s csap tartja, mely a H vezetéken mozgó és az n csavarral rögzíthető B patkóra van erősítve, ez utóbbit a z fogaskerékkel tolhatják előre és hátra. Ha egyenes vágást akarnak tenni, a B patkót hátra húzzák és a lemezt az o rúddal állítható x léc mellett eltolva vágják el. Az a és b tárcsák pontos beállítására valók az m n állítócsavarok.
e) Húzópad. Ezt a szerszámgépet is leginkább a bádogosok használják, még pedig párkánylécek készítésére (29. ábra). A kézi c lendítőkerékkel forgatott, d homlokkerék a b homlokkerékbe kapcsolódik, mely a tengelyére ékelt fogaskerékkel az e fogót tartó fogasrúdat visszahúzván, az a a pofák közé fogott lemezt a megfelelő alakra görbíti. A Cső és a Drót címszók kapcsán más szerkezetü húzópadokat ismertettünk.
f) Hajlítógépek. Ezeket a Sz.-et is a bádogosiparban használják; szerkezetüket a 30-33. ábrák láttatják. A lemezt a B és C pofák közé szorítják, mely célból a B pofa a g f tengelyre ékelt excenterekkel fel- és lenyomható. A lemez betolását az y y csavarokkal állítható H ütközővel határolják. A bedugott és leszorított lemezt a karokkal felszerelt D hajlítópofával görbítik meg. Ha a H ütközőt kiveszik s a lemezt fokozatosan előretolva hajlítják meg, görbületeket (Hohlkehl) kapnak (33. ábra).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi