Szulióták,
Szulióták, Szuli epiruszi hegyvidék görög-albán eredetü keresztény lakói, kik a XVII. sz.-ban telepedtek le és választott főnökök alatt majdnem függetlenül éltek. Eleinte csak négy helységük volt, u. mm. Kiafa, Avariko, Szamoneva és Kako-Szuli és 1730. körülbelül csak 100 családot számítottak. A XVIII. sz. közepe óta azonban a szomszédos mohammedán Margariti és Paramitia területeket meghódították. A meghódított tartományok lakóit para- (mellék-) Sz.-nak nevezték. II. Katalin felhasználta őket a törökök ellen. 1790-92. szerencsésen harcoltak Ali pasa ellen, s jóllehet közöttük később áruló akadt Botzarisz György személyében, Ali pasa 1800. csak közülzárhatta őket; 1803. vereséget szenvedtek és országukból elűzték őket. Maradványaik Parga és a Jóni szigetekre menekültek. Midőn Ali pasa a portával meghasonlott, visszahivta őket. Ali pasa bukása az ő bukásukat is maga után vonta és bátor védelem után kénytelenek voltak magukat megadni. Angol hajókon Kefalleniába szállították őket. Kiváló módon vettek részt a görög szabadságharcban és sokan közülük Görögországban tekintélyhez és álláshoz jutottak. V. ö. Lüdemann, Der Suliotenkrieg (Lipcse 1825).
