Talmud

Full text search

Talmud (héb., a. m. tan, tanulmány), a biblia utáni zsidó irodalomnak hatalmas terméke, a misnák és gemárák gyüjteménye, mely felöleli a régi zsidóság szellemi, társadalmi, jogi és vallásos életének fejlődését a bibliai kánon befejezésétől a Kr. u. VI. sz.-ig. A T. az irott tanból vagyis a bibliából (héb. tóra sebiktáb) és a le nem irt, a szájhagyományos tanból (héb. tóra sebálpe) indult ki. A bibliának értelmezése (midrás) régente két irányban mozgott: vagy erkölcsi eszmék, vallásos buzdítások céljaira használták tartalmát s igy keletkezett a haggadának (l. o.) nevezett bibliai értelmezés, vagy pedig bizonyos logikai szabályok (midda) alapján a gyakorlati életbe vágó törvényeket vezettek le a biblia tartalmából, amely utóbbi értelmezésnek eredménye a halakha (l. o.). A szentirás magyarázatának e két terméke, a haggada és halakha teszi a T. egyik fő alkotó részét, melyhez hozzájárul a hagyomány, mely részben Mózesre vezettetik vissza, kinek halála után a papok és vének ápolták, a bailoni fogság után a nagy zsinagógának (héb. ánse keneszet hágedólá) nevezett tanács tagjai és a tannáknak nevezett tudósok óvták meg az elfeledéstől. Természetes, hogy a hagyományból, mely évezredeket át az ingatag emlékezésre bizatott, idővel sok elpusztult, a körülményekhez módosulva változott és új elemekkel bővült. Hogy a bibliai értelmezés eredményeit és a szóbeli hagyomány elemeit az önkényes vagy akaratlan megváltoztatástól vagy éppen a feledéstől megmentsék, azt többen összegyüjtötték és ezen előmunkálatokat felhasználva szerkesztette Kr. u. 189 körül Júda (héb. Jehudá Hánászi, röviden Rabbi) az akkori szinhedrium elnöke, a misna nevü munkát, mely az összegyüjtött hagyományt halakhával és haggadával vegyest anyag szerint tartalmazza. Az e szerkesztésnél kiselejtezett vagy kifelejtett hagyományok és bibliai magyarázatok gyüjteménye a tósziftá, az egyes kihagyott tételeket bórájtának nevezik. A misna hat fő részre oszlik, névleg: Zeráim (az imákkal és a vetemények törvényeivel foglalkozik), Móéd (ünnepekkel és halotti szertartásokkal), Násim (házassági ügyekkel, fogadalmakkal), Nezikin (polgári joggal és perrendtartással), Kódásim (áldozatokkal és étkezési szabályokkal), Tóhárot (tisztasági rendszabályokkal). A fő részeket traktátusok (mászekhet) alkotják, ezek fejezetekre (perek) oszlanak, melyeknek mindegyike a fejezet kezdő szavainak nevét viseli címül, a fejezetek ismét tételekre (halakha, misna) tagolódnak.
Júda műve a T. fejlődésében korszakalkotó volt, mivel azontúl az általa kodifikált hagyomány, a misna lett a központ, mely köré a biblia mellett a zsidó iskoláknak szellemi tevékenyésge csoportosult. ezekben (kiválóbbak Palesztinában: Tiberiás; Babiloniában: Nahardea, Szura, Pumpadita) a biblia mellett a misnát magyarázták és tovább fejlesztették a társadalmi s jogi viszonyokra is kiterjeszkedő vallásos életet. A misna ezen ápolóit és a biblia eme későbbi értelmezőit az ámóra (többese: ámoráim) közös névvel jelölik. Az ámórák misna- és bibliai magyarázatának gyüjteménye a gemára nevet viseli, amely a misnával együtt képezi a T.-ot. Kétféle t.-ot különböztetnek meg: a palesztinait vagyis a nyugatit (héb. T.-jerusálmi) és a babiloniait vagyis a keletit (héb. T.-bábli). Az elsőnek gemára-anyagát Kr. u. a IV-V. sz.-ban gyüjtötték egybe; aram nyelven van irva, csak hiányosan romlott szövegben jutott ránk és egészen háttérbe szorult a babiloniai előtt, melynek gemára-anyagát Kr. u. 500 körül gyüjtötték össze és mai alakját Ási ben-Szimáj, Merémár, Már bár-Ási, Abina ámoráknak és utánuk (500-550 körül) a szabureus nevezetü tudós körnek köszöni, kik véglegesen szerkesztették. A gemára tulajdonképen nem rendszeres magyarázata a misnának, hanem a biblia, a misna (sok misnának nincs gemárája), a kimaradt misnák és a régi bibliai értelmezést tartalmazó művek (szifrá, szifré, mechiltá) fölötti értekezéseknek és vitatkozásoknak összeállítása. A diszkuszszióban a kérdések és feleletek tömör, kifejezésteljes aram vagy új-héber stilusban minden irásjel nélkül vannak egymás mellé állítva. A gemára mindenekelőtt azt kutatja, honnan merítette a misna valamelyik tételét a bibliában, mily joggal s mi módon tette ezt, majd pedig összehasonlítja a misna tételét oly rokon tételekkel, melyek akár másutt a misnában, akár pedig a tósziftában fordulnak elő. A legtávolabb eső dolgokban is keres hasonlóságot finom elmésséggel, vagy a közel fekvőkben különbséget éles dialektikával. Kutatásaiban rendesen a dialogust használja; azért előadása élénk és változatos, olykor nagyon távol eső tárgyakra terjeszkedő. Jogi kérdésekről átcsap tisztán vallásiakba, szertartásiakról etikaiakba; a fertőző betegségek tárgyalásánál elmerül a leggyönyörübb költői és erkölcsi részletekbe; történeti és nyelvezeti adtok váltakoznak természettudományiakkal és olyanokkal, melyek az akkori, nem csupán zsidó, néphitre vonatkoznak. A T. ilyformán gazdag, bár nem rendszeresen művelt és még korántsem kiaknázott bánya, melyben a Kr. u. VI. sz.-ig terjedő évezredből egymás mellett és egymás fölött dús anyag rakódott le, mely első sorban a zsidóság vallásos és műveltségi életét ismerteti, amint az Eufratesz partjaitól egész Rómáig nyilvánult és fejlődött, a mellett pedig számos értékes adatot szolgáltat az egész ókor tudományos és erkölcsi felfogásaira, társadalmi és politikai viszonyaira nézve, mely adatok azonban csak keletkezésük idejének és helyének kritikai meghatározása és a mindenkori viszonyok tekintetbe vétele mellett használhatók fel. A T. döntő befolyással lett a zsidóság vallási és szellemi életére; tanulmányozása mellett, kivált a XVI. sz.-tól a XVIII. sz. végéig, minden egyéb tudományos foglalkozás majdnem kiszorult a zsidóság köréből; magyarázták, kivonatolták, lefordították és kodifikálták. Legjelesebb, majdnem nélkülözhetetlen magyarázója Rási (Salamon b. Jicchák, l. o.) és a tószáfot (l. o.); csupán a misnát Bartenora Obádiás és Heller Lipmann látták el közkézen forgó kommentárokkal. A babiloniai T. haggadai részeit kivonatolta, egyebek közt Jákob b. Chabib, kinek En-Jákob címü könyvét (1. kiad. 1544. és 1566.) számos toldalékkal és magyarázattal látták el, továbbá német fordításban Wünsche A., Der babyl. T. in seinen haggadischen Bestandtheilen (Lipcse 1886); a jeruzsálemi T. haggadai részeit pedig Jaffe Sámuel a jefémáreh c. könyvében (Velence 1590). A T. halakhai tartalmát összeállították, illetőleg törvénykönyvbe szedték: Fezzi Izsák (Álfászi), Maimonides (l. o.), Jákob b. Áser (Túrim c. könyvében, melynek négy részre való felosztása ezentúl mértékadó maradt) és Káró József (Sulchán áruch, l. o.). Latin nyelven megjelentek a misna majdnem összes, a T.-nak több része; arab és spanyol nyelven az egész misna, angol és francia nyelven a T. néhány része, német nyelven az egész misna és a T. több része, magyarul a Pirke-ábot (több rendbeli fordításban a magyar fordítással ellátott zsidó imakönyvekben) s a Derech-erec c. része (Krausz Sámuel, T.-i életszabályok és erkölcsi tanítások, Budapest 1894, az izraelita magyar irodalmi társulat kiadványa). A T. különféle fordításairól v. ö. Mielziner M. a Hebrew Reviewban (Cincinnati 1881, 280-85. old.). T.-i szótárakat irtak: Nátán b. Jekhiel, Buxtorff János, Levy S. (4 köt., Lipcse 1875-89) és Kohut Sándor. Bevezetéseket irtak a T.-hoz: Wolf J. Kristóf, Bibliotheca hebraea II., lib. IV.; Frankel Zakariás; Brüll Jakab, Einleitung in d. Mischnah (héb., M. m. Frankfurt 1876); Weisz J. H., Zur Gesch. d. jüdisch. Tradition (4 köt., Bécs 1871); Strack H., Einleitung in d. T. (2. kiad. Lipcse 1894). A T.-ot ismertette: Deutsch Emánuel Oszkár. V. ö. Enyedi Mátyás dr., A T. (Kolozsvár 1893). A T. reálenciklopediája megjelent (németül) Hamburger J.-től (Strelitz 1833, több kiegészítő kötettel).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi