Tárgyas ragozás,
Tárgyas ragozás, az alanyi v. tárgyatlan ragozásnak ellentéte (azelőtt a T.-t határozott, az alanyit határozatlan ragozásnak nevezték). A T. magában az ige alakjában, személyragjaiban kifejezi a tárgyra való vonatkozást, p. a második személyt ebben az alakban: várlak, kérlek (téged v. titeket), a harmadikat ezekben: várom, várod, várja stb., kérem, kéred, kéri (őt v. őket; l. Igeragozás). A várlak, kérlek-féle alakot csak egyes első személyü alanyra vonatkozhatnak: én várlak, én kérlek. - A harmadik személyü tárgyra mutató igealakok már mindenféle alanyra vonatkozhatnak, p. várom, várja, várjátok stb. Ezeknek használatára nézve ezt a szabályt lehet felállítani: a tárgyas ragozást akkor használjuk, ha a cselekvésnek tárgya meghatározott személy vagy dolog. Tehát: a) Ha a tárgy harmadik személynévmás (őt, őket és önt, önöket) v. muató névmás (kivéve ezeket a tulajdonságra s mennyiségre mutatókat: ilyen, ugyanolyan, ennyi, akkora), p. Őtet lebirkozá vad Detre szász (Ar.). Elvonul a tábor, csillapul morajja; ezt a szél elhordja, azt a port takarja (Ar., Toldi I.); Azt hinné az ember, élő tilalomfa (u. o.). A névmás nincs is mindig kitéve; p. Jól tudom [azt], mi lappan bokrodnak megette (Ar., T. II.); «szénát hord szegényke künn a béresekkel, hivatom -» (u. o.); Sajnálom [őt] szegényt. - b) Ha a tárgy egy bizonyos személynek vagy dolognak tulajdonneve; p. Testével takarja Györgyöt és ugy védi, pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti (Ar., T. II.). - c) Ha a tárgy mutató névmással (kivéve a tulajdonság- sé mennyiségmutatókat) vagy határozott névelővel összekötött névszó; p. Ugyanazon embert láttuk; Hallja-é az özvegy e vadászi lármát? (Ar., T. VI.); Nem szeretem az olyan embert; Áldd meg Isten a magyart; Miklós az éhét elverte (Ar., T. IV.). - A személyragos tárgyat névelő nélkül is határozottnak szoktuk venni; p. Most ravasz szándékát eltakarja törvény és igazság örve (Ar., T. III.). Egy dárda válla csontját érte (u. o.).
