Trachit,
Trachit, harmadkoru összetett kristályos porfiros kőzet, melynek elegyrészei ortoklasz- vagy plagioklasz-földpát, biotit, amfibol és augit, majd quarctartalommal, majd a nélkül. Ezek az elegyrészek nem együttesen alkotnak T.-kőzetet, hanem egy bizonyos asszociációban, ugy hogy az elegyrészek más-más társulása más-más T.-fajt eredményez. A T. név tehát tulajdonképen gyüjtő fogalom különféle ásvány-elegyrészü fiatalabb eruptiv kőzetek megjelölésére, melyeknek tagjai gyakran tünnek fel érdes felület és üveges kiképződés által. Vannak petrografusok, akik T.-nak szorosabb értelemben csakis azon tagokat mondják, melyek káliumföldpátot (ortoklaszt) tartalmaznak quarc nélkül, társulva lehet vele biotit vagy biotit és amfibol, esetleg csakis amfibol. Az ortoklász földpát- s quarctartalmuakat (persze még biotit, amfiboltartalommal) liparitnak vagy riolitnak nevezik; a plagioklasz földpátot tartalmazókat általában andezitnek (az ásvány-asszociáció: plagioklasz-biotit, vagy plagioklasz-biotit-amfibol, vagy plagioklasz-amfibol, vagy plagioklasz-augit, esetleg amfibollal), az olyan andeziteket pedig, melyekben quarc is vesz részt az ásvány-asszociációban: dacitnak. Hazánk, mint klasszikus földje a T.-erupcióknak, volt szinhelye a T. tanulmányozásának és egész sora a kiváló külföldi geologusoknak és petrografusoknak foglalkozott magyarországi tanulmányok alapján a T.-fogalom megállapításával és a T.-közetek osztályozásával. Legnagyobb sikereket ért el azonban e téren egyik kiváló hazai tudósunk, Szabó József, aki ugyszólván egy egész életet töltött a hazai T.-ok tanulmányozásával. Szabó nemcsak a puszta ásvány-asszociációt vette alapul a T.-ok osztályozásánál, hanem a geologiai kort is és sikerült neki a T.-család számos fajait petrográfiai és geologiai alapon természetes rendszerbe összefoglalni. (Egész sora van az értekezéseknek, melyben Szabó József a T.-ok osztályozásával foglalkozik. Összefoglaló nagy munkája erre nézve: Selmec vidékének geologiai leirása, Budapest 1891, a m. tud. akadémia kiadása. Bő tájékozást nyujt: Selmec geologiai viszonyainak előzetes ismertetése, Akadémiai Értekezések a Természettudományok Köréből, 1885.) Szabó már T.-tanulmányainak első idejében ismerte fel azt, hogy az ásványelegyrészek egyúttal a T. korára nézve viszonylagos időt is jelentenek. Legelőször a T.-ok földpátfajai és korviszonyai között állapított meg határozott vonatkozásokat. Rájött arra, hogy hazánkban a harmadkoru vulkanizmus legrégibb terméke a legsavasabb káliföldpátot tartalmazza, a következő korszakban a kovasavban szegényebb nátrium- és nátrium-kalcium-földpátok, végre a legifjabb T.-okban már csak a bázisosabb anortit földpátok szerepelnek. Ezzel egybehangzóan konstatálta, hogy a quarc csupán a régibb T.-okban mutatkozik, mig a fiatalabbakban egészen hiányzik. Kezdetben ez alapon csakis a földpátra és a quarcra alapították a T.-ok beosztását, de további tanulmányok arról győzték meg, hogy azon ásványok között, melyek a T.-család alkotásához lényegesen járulnak, a legfontosabb kronologiai szolgálatot a szines ásványok teszik, legfőképen pedig a biotit. A szines ásványoknak (biotit, amfibol, piroxén [augit] egyenkint vagy együttes fellépése bizonyos földpátfajokkal állapítja meg a T. tipusát. A biotit a földpáttal egymagában léphet fel s mindig a biotit-T. öregebb koru, mint a T. biotit nélkül. A T.-ban biotit nélkül vagy amfibol van valamely piroxén (augit, hipersztén) mellett, vagy csak amfibol, vagy csakis piroxén (augit hipersztén) amfibol nélkül. Az amfibolt tartalmazó T. öregebb, mint a csakis piroxént tartalmazó, de a korkülönbség nem oly nagy, mint köztük és a biotitot tartalmazó T. között. A quarc erősen szerepelhet a biotit-T.-okban, háttérbe szorul az amfibolt tartalmazóban, végképen szokott hiányozni a csakis piroxént (augitot, hipersztént) hordozó T.-ban. A szines ásványok alapján a T.-ok fő beosztása: biotit-T., amfibol-T., piroxén-T. (augit-T., hipersztén-T.), más néven még piroxén-andezit. A biotit-T. a földpáttartalom szerint lehet: biotit-ortoklasz T. és biotit-andezin-T. A T.-erupció megkezdődött a biotit-ortokasz-T.-tal, mint legrégibbel, erre következet a biotit-andezin-T., azután az amfibol-T. és bevégződött a piroxén-T.-tal, mint legfiatalabbal. Kezdődött pedig ezen erupciói ciklus hazánkban a felső eocénben, legnagyobb mértékü volt a miocénben s végződött a pliocénben. Régibb T.-on áttört egyes vidékeken fiatalabb T., amikor a két tipus egymással keveredett és előállott az u. n. tipus-keveredése a T.-oknak, ami sok esetben künn a szabadban nagyon jól tanulmányozható, ellenben magán a kőzetdarabokon legtöbbször a T.-tipus megállapítására nézve zavart okoz. Valahányszor a T.-okban az ásványelegyrészek épek vagy csakis kevéssé elváltozott állapotban vannak meg, ugy hogy belőlük a T. tipusa megállapítható, azt mondjuk, hogy a T. normális. Ellenben, ha a T. bizonyos hatások következtében elváltozott, akkor T.-módosulatról szólunk. A T.-módosulat lehet a hő következménye, amikor az üvegessé lett, tehát üveges módosulat és lehet gázok, gőzök, savak stb. behatásának eredménye, vagyis nem üveges módosulat. Üveges módosulatai a T.-nak: az obszidián, a szurokkő, a habkő (tajtkő), a gyöngykő (perlit), általánosan pedig a ridit, továbbá pedig a litoidit, mely nem egyéb, mint üvegtelenedésnek indult riolit. Nem üveges módosulatai a T.-nak: a zöldkő, az alunit, a kaolin (porcellánföld), a malomkő (quarcitos módosulat), a domit. Minden tipusnak lehet üveges, riolitos módosulata, ugyszintén nem üveges módosulata, de nem mindegyiknél van meg minden egyes T.-módosulat. Igy az obszidián csakis a biotit-ortoklasz-T. üveges módosulása, egyéb T.-nak nincsen obszidiánja. Ugyancsak ennek a T.-nak majdnem mindegyik üveges módosulata megvan, mig a piroxén-T.-nak legföljebb csak gyöngyköves és habköves módosulata van, de ezek is nagy ritkán s biotit-andezit-T.-nak csakis tajtköves, szurokköves és gyöngyköves módosulata van. Zöldköves módosulata mindegyik T.-nak van, nem üveges módosulata leginkább csakis a kálium-földpátot tartalmazóknak. A T. midőn elporlik, T.-darává lesz, végső mállás következtében pedig kaolinná, illetőleg T.-agyaggá vagy nyirokká (l. o.), mely kitünő termőföld. Hazánk legjelesebb borai T.-talajon teremnek. Hazánkban a T. vagy nagy tömeges hegyláncokat alkotnak vagy pedig más kőzettömegeket áttörő tömegekként szerepelnek. Nagyobb T.-hegységek: a visegrád-börzsönyi, a selmec-körmöci, a Mátra, a nógrádi Cserhát, az eperjes-tokaji, a Vihorlát-Gutin, a Hargita, az Erdélyi Érchegység nagy része, a rodnai havasok egy része. Elszigetelt T.-tömegek: a velencei gránithegységben, a pécsi és a horvát-szlavon szigethegységben, Arad vármegében, a Fehér-Körös közelében, a krassó-szörényi középhegységben. Hazánkon kivül nevezetesebb T.-hegységek: Franciaországban az Auvergne, a Rajna mentén a Siebengebirge, Felső-Olaszországban az Euganeák, az Andesek Dél-Amerikában stb.
