Trachóma
Trachóma (gör.) v. egyiptomi szemgyuladás, ragadós természetü szembaj, mely könnyen járványossá fajulhat, kivált a köznép között, ahol nincs meg a kellő tisztaság és szembajosokkal szemben az óvakodó magatartás. A T görög neve azt jelenti, hogy a kötőhártya egyenetlen, rögös, éppen abban üt el az egyszerü kötőhártyagyuladástól, hogy a duzzadt, vörös kötőhártya nem sima fölszinü, hanem a megnagyobbodott szemölcsök bársonyossá teszik, a szemhéjak kifordításakor kiforduló áthajló redő pedig kocsonyás göbökkel van megrakva, melyek több sorban helyezkedve ikrássá teszik a kötőhártyát. A kötőhártyának ezek az elváltozásai idővel önként is gyógyulhatnak ugyan, de nyomukban hegedésessé válik, sorvad a kötőhártya, mely zsugorodásával befelé húzza, befordítja a szemhéj szélét (entropium), vagy legalább a szemtekéhez közelíti s rendetlenné teszi a pillákat (trichiázisz és disztrichiázisz). Ha a szaruhártya megmenekült volna eddig minden bajtól, a pillák sértő hatása rontja meg simaságát, átlátszóságát. Többnyire azonban már addig is baj éri a szaruhártyát. A T. oda is átrakódik, érdessé teszi a fölszinét, ereződést indít meg az addig tiszta szaruhártyán, sőt fekélyeket támaszt rajta, átlátszóságát megzavarja, szóval kifejlődik a pannusz (l. o.), mely a pupilla elé érvén a látást is megrontja. Az ilyen szaruhártya, ha gyógyul is, teljes tisztaságát nem szokta visszakapni. Az is ronthatja a szem fénytörését, hogy a föllazult szaruhártya lassankint kitágul (keratektázia), e folyamat a szem megkeményedésével is járhat (glaukoma). Azonban a T. nemcsak a szeme fájó egyénre veszedelmes, hanem ragályos voltánál fogva közveszélyes is. Terjesztője a szem megszaporodott váladéka, a genyedségtől zavaros, nyálkacafatokkal megrakott könnyezés, melytől az ilyen szem mindig nedvezik, s mely beszáradva a szemzúgokban s a pillák között tapad. Terjesztője mindaz, amit a gyuladt szem beszennyez, a kéz, a zsebkendő, türülköző, ágynemü, a megérintett kilincs stb., talán a legyek is átojthatják. A megfertőzött szemen a T. némelykor hevesebb gyuladás képében támad, többnyire azonban alattomban fejlődik, mintha egyszerü szemhurut volna, mig a kötőhártya érdessége s rögei fölismerhetővé teszik. Máskor meg a genyedő kötőhártyagyuladás (blenorrea) maradványaként rögződik meg a szemen. Egyiptomi szemgyuladás neve onnan származik, hogy e századbeli elterjedésének forrása Egyiptom volt. Katonai szemgyuladásnak is nevezték (ophthalmia militaris). De megfészkelte magát a polgári lakosság közt is, sőt mig a hadseregekből a szigoru intézkedések lassankint kiirtották, a polgári népesség között némely vidékeken egészen meghonosult, ugy hogy viszont innen fenyegeti a katonaságot. Feuer Nátán közegészségi felügyelő 1895. mintegy 30,000-re teszi a T.-ok számát. A gyógyításban azelőtt a pokolkőoldattal való ecsetelésen kivül leginkább a kötőhártyának kékkővel (rézgálickristálylyal) való étetése járta, csakhogy ez könnyen szaruhártyagyuladást okozott. Most első sorban a kötőhártya kocsonyás rögeit nyomkodják ki csípővel, aztán a pokolkő (salétromsavas ezüst) 1%-os oldatával ecsetelik a kötőhártyát vagy szublimátoldattal törölgetik. Ez az újabb elbánás jóval hamarább meggyógyítja a T.-t, mig a régi mód szerint évek kellettek a gyógyításhoz. A szaruhártyán támadható pannusz külön gyógyítást csak akkor kiván, ha a kötőhártya elváltozása csekély s aránytalanul nagy a pannusz. Ilyenkor izzó platinával (termokauter, galvanokauter) szokták körülégetni a szaruhártya határát. A T.-hoz csatlakozható bajok (trichiázisz, disztrichiázisz, glaukoma, keratektázia) külön elbánást kivánnak.
A T. terjedésének meggátlására az 1886. V. t.-c. intézkedik, s jelesül a vidékekre, ahol e ragályos szembaj nagyobb kiterjedésben merül fel, utazó szemorvosoknak kiküldését s a szükség tartamára kényszergyógyítás céljából külön szemkórházaknak felállítását rendeli el. A felmerült költségek az államkincstárból fedezendők.
