Triasz-szisztéma | A Pallas nagy lexikona

Full text search

Triasz-szisztéma (l. a mellékelt két képet), a Föld középkorának vagyis a geologiai másodkornak (l. Középkor, geologiai) legrégibb rétegcsoportja, vagyis az, amely a paleozói diasznál vagy permnél fiatalabb, a mezozói juránál pedig régibb.

A név arra vonatkozik, hogy Németországban, ahol legelőször tanulmányozták tüzetesen, majdnem mindenütt egymástól jól megkülönböztethető három tagban, emeletben találták: az alsó kövületekben igen szegény homokkőképződmény (tarka homokkő), a középső tengeri mészkőképződmény (kagylós mészkő), a felső homokkő- meg márgaképződmény (keuper). Mivelhogy Németországon kivül ez a három emelet másutt vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis területeken különböztethető meg, a T. épp oly szerencsétlenül választott név, mint a diasz (l. o.) a poaleozói képződmények legfelső szisztémájaként. Közép-Európában a T.-beli képződmények lerakódása csakis egyes, egymástól izolálva levő medencékben történt, ami inkább helyi jellegre vall. Vörös homokkő, agyag meg márga alkotja, melyekben gipsz- és kősótelepeket látni, továbbá mészkő, mely gyakran dolomitos. Egészen másképen fejlődött ki ez a szisztéma ott, ahol rétegeinek lerakódása idejében nyilt tenger volt. Az Alpokban mészkő és dolomit homokkővel meg palákkal képződött több száz méternyi vastagságban; mindannyi gazdag tengeri állatok maradványaiban, melyek sok tekintetben a paleozói kor állatvilágára emlékeztetnek, de egyúttal oly állatalakokat is rejtegetnek (ammonitok), melyeknek még csak nyomait sem konstatálhatni a német T. emeletében. Az alpesi T.-hoz hasonló képződményeket, rokon faunával, találtak Észak-Amerikában, Észak-Szibériában, a Himálaja hegységben, Új-Zélandon és a Spitzbergákon. Hazánkban a T. jórészt alpesi jellegü; az alsó és felső emeletek sok helyt megvannak jó kifejlődésben, a középső csak itt-ott. Általában a T. a felette következő raeti emelettel együtt, melyet újabban a felső T.-hoz számítanak, nagyon kiváló szerepet játszik a nyugati Kárpátok hegységeinek, a magyar Középhegységnek (Mecsek, Bakony, Vértes, Pilis) és a délmagyarországi szigethegységnek fölépítésében; a horvát-magyar tengermellék egész területének pedig alapja. Legfőképen mészkövek és dolomitok alkotják. Az ország keleti részében csak a Biharhegység nyugati szegélyén jelentkezik elég tekintélyes tömegekben, mig a délkeleti felföldön (Erdélyben) egészen alárendelt szerepet visz.

Ceratites nodosus (Ammonit.).