Tyúkfajták
Tyúkfajták (lásd a mellékelt szines képet).
TYÚKFAJTÁK.
)
A házi tyúknak tömérdek fajtája van, melyek rendszeres tenyésztésben (osztályozott tyúkok) vagy egyszerüen csak tartásban (nem osztályozott, parlagi tyúkok) részesíttetnek. A gyakorlati tenyésztés szempontjából a Ty. elsőrangu v. másodrangu fajták vagy csak kedvtelésül tartott dísztyúkok. A gazdasági fajtáknál ismét a tojáshozam vagy a húshaszon lép előtérbe. Kitünő tojó Ty. az olasz (l. o.), ide értve a Leghornokat, a spanyol (l. o.) és a hamburgi tyúk (l. o.). Tojás- és húshasznuknál fogva kiválóbb fajták ezek: Houdan (l. o.), Creve-coeur (l. o.), La fleche (l. o.), Kokhinkhina (l. o.), Brahmaputra (l. o.), Plymouth Rock (l. o.) s a sötét fekete tollazatu Langshanok; ezen északi Khinából származó, a hideg iránt érzéketlen, gyorsan fejlődő fajta, mely a fekete kokhinnál valamivel nagyobb, valamint hogy taraja is nagyobb, farka hosszabb, hasznosságára nézve pedig azt lényegesen fölülmulja. Alárendeltebb gazdasági jelentősége van, legalább viszonyaink közt, az angol Dorking- (l. o.) és Prinz-Albert-tyúknak, valamint az amerikai fajták közül a Dominik-Ty.-nak. Még kipróbálatlan nálunk a Wyandotte. Baldamus megkülönbözteti a Ty.-at sima fejüekre, bóbításokra és tollszakállasokra. Származásuk után megkülönböztethetünk: tollas lábu (Kokhinkhina, Brahma) és sima lábu ázsiai fajtákat (Langshan, Jokohama, maláji, viador); amerikaiakat: Dominik, Plymouth Rocks, Wyandotte; angolokat: Dorking, hamburgi; középtengerkörnyékieket: spanyol, Minorca, andaluziai, Ancona, olasz, Leghorn; francia-belgákat: La fleche, Bréda, Creve-coeur, Houdan, hollandi, padovai, brabanti; erdélyieket: kopasz nyaku, s a különféle parlagi fajtákat: magyar, orosz, szerecsen, pulyatyúkot.
