Unitáriusok,
Unitáriusok, a XVI. sz.-ban Erdélyben törvényesen bevett négy vallásfelekezet egyikének neve. Ebben az alakjában először 1600., az akkor tartott országgyülés végzésében fordul elő. A XVI. sz.-ban dávidistáknak nevezték Dávid Ferencről (l. o.).
A reformáció idejében antitrinitáriusoknak nevezték a trinitas (l. o.) tagadóit. Különösen Denk János és Frank Sebestyén küzdöttek a trinitás tana ellen. Az antitrinitárius mozgalom hazája Olaszország, s midőn az inquizició hazájuk elhagyására kényszeríté az ilyen elveket hirdető férfiakat, magukkal vitték tanaikat Európa többi országaiba, különösen Svájcba. Hires antitrinitárius apostolok: Servet, Szavójai Claudius, aki 1534 óta Bernben, Baselben és Vittenbergában hirdette, hogy Krisztus csak ember volt; Bartolomeo Maturo, cremonai dominikánus-rendi főnök, később veltlini hitszónok; Mainardo Ágoston Saluzzóból, szerzetes és a teologia doktora, 1539-ben chiavennai hitszónok; Blandrata György (l. o.) stb. Csak Socinus (l. Sociniánusok) által nyerte ezen irányzat dogmatikai kiképződését. Svájcban és Németországban kegyetlenül üldözték őket, Lengyelországban és Erdélyben szives fogadásra találtak. V. ö. Wallace R., Antitrinitarian Biography (London 1850); Bonot-Maury, Origine du christianisme unitaire (Páris 1881).
