Úszó,
Úszó, uszoly, uszor, a vizre tett, a viz fejsúlyánál kisebb fajsúlyu test, mely éppen ezért nem merül el. A vizműtanban igen gyakran s főleg a vizsebesség megmérésénél van szerepe. L. még Bója és Hajózási jelek.
Ú. v. uszony (állat), szoros értelemben a halak végtagjai, amelyek kiválóan a vizben való helyváltoztatásra szolgálnak. Irodalmunkban itt-ott úszószárnyak elnevezés alatt is megtaláljuk, de e megjelölés egészen téves. A halak testén található úszók két nagy csoportba oszthatók: vannak páros és páratlan úszók. A páros úszók homologok a többi gerincesek végtagjaival, mig ellenben a páratlanok csak bőrfüggelékek. A páros úszók száma mindig két pár s a hasoldalon feküsznek, de egymáshoz való viszonyuk a különböző halaknál változó. A páratlan úszók fekvésük szerint hátiak, alfeliek v. farkúszók. Az utóbbiak szerkezete igen jellemző a halak bizonyos csoportjaira. Az egyik csoportnak farkúszója részarányosnak (homocerk) látszik (csontos halak), a másiké ellenben részaránytalannak (heterocerk), amilyen p. a zománcos és porcogós halaké. - Ú., a halászatban, l. Pedző.
