Vaddisznó
Vaddisznó (Sus scrofa L.), a nem kérődző párosújjuak alrendjének disznófélék családjába tartozó állatfaj. Szine általában szürkés-fekete-barna, ami sárgával kevert fekete-barna sörtéitől és barnás-szürke alsó szőreitől ered. Feje hosszu, agyarai, különösen a himéi, igen erősek. Testhossza 1,8 m., farkhossza 225 cm., vállmagassága 95 cm., testsúlya 150-200 kg. Rendesen 10-30 él együtt egy csapatban s legfőképen a mocsaras erdőket keresik fel. Észak-Afrikában, Dél- és Közép-Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában tenyészik. Elterjedésének határai északra az 55. szélességi fok, keletre a Léna folyó és a Himmalaya hegység. Angliában teljesen kiirtották. A himek, melyek vadkan elnevezés alatt ismeretesek, rendesen magánosan élnek és a csapatot, amely a fiatal malacokból áll, a koca vagy a nőstény vezeti. A párzás ideje novembertől januárig tart s a malacozás 16-18 hét mulva következik be, amikor is a koca négyet-hatot malacozik. A kis malacok hat hónapos korukig sárga, fehér és fekete-barna csikosak, vagy foltosak. Nappal rejtekhelyén pihen és csak este indul meg zsákmánya után, amely mindenféle apró állatból, gyökerekből, gyümölcsből stb. áll s néha még a vetéseket is pusztítja, nem egyszer tetemes károkat okozva különösen kukoricavetésekben. Mindenfelé szorgalmasan vadászszák egyfelől kártékonyságáért, másfelől húsáért; de értékesítik bőrét és sörtéit is. Ha zaklatják, megsebzik vagy malacait fenyegetik, igen dühösen támad és agyaraival halálos sebeket osztogat. Hazánk erdős vidékein még gyakori.
