Vahlen
Vahlen János, német filologus, szül. Bonnban 1830 szept. 27., ahol tanulmányait végezve, 1854. a klasszikus nyelvek magántanára lett. 1856. a boroszlói egyetem rendkivüli tanárának hivták meg, 1858. pedig Freiburgba rendes tanárnak. 1862. bécsi egyetemi tanár lett, 1874. a berlini egyetem rendes tanára és az ottani tudományos akadémia tagja. 1882. a császár titkos kormánytanácsosi címmel tüntette ki. Megjelentek tőle: Ennianae poësos reliquiae (1854); Naevii de bello Punico reliquiae (1854); Ulpiani Excerpta (1856); In M. Varronis sat. Men. reliquias coniectanea (1858); Aristotelis poetica (kritikai kiadás, 3. kiad. 1885); Cicero: De legibus (2. kiad. 1883); Plautus, Menaechmi (1882).
