Váltóképesség.
Váltóképesség. A váltójog csak az u. n. szenvedő V.-et szabályozza, mely alatt értjük azt a képességet, amelynél fogva valaki váltónyilatkozattal önmagát érvényesen lekötelezheti. Ily képességgel mindenki bir, ki terhes szerződéseket jogérvényesen köthet, tehát a nagykoruak vagy nagykorusítottak. Nők azonban férjhez menetelük esetében is (amely által minden más tekintetben teljeskoruakká lesznek) a 24-ik életév betöltése előtt csak akkor nyernek V.-et, ha önállóan ipart űznek. Törvényünk tehát az általános V. elvét fogadta el. A V. hiánya csak azt erdményezi, hogy a váltóképtelen nem lesz kötelezve, de ez a váltón előforduló többi személyek érvényesen elvállalt kötelezettségére befolyással nincs. A V. hiánya csak kifogás folytán vétetik figyelembe. A V. külföldiekre nézve rendszerint honosságuk országának törvényei szerint intélendő meg. Azonban a saját országa törvényei szerint V.-gel nem biró idegen a belföldön elvállalt váltói kötelezettségért felelős, ha őt hazai törvényünk szerint a V. megilleti.
