Vukovics,
Vukovics, 1. Sebő, 1849-iki igazságügymiszter, szül. Fiuméban 1811., megh. Londonban 1872 nov. 19. Atyja V. Sebő előkelő szerb polgár volt. Az ifju V. jó nevelésben részesült, a magyar nyelvet azonban csak serdülő korában tanulta meg. Közpályáját Temes vármegyében kezdte mint aljegyző. Ugyanezen vármegyében később szolgabiró, azután alispán lett. Mint fiatal vármegyei hivatalnok kiskövetül küldetett Pozsonyba s ott az országgyülési ifjuság tárgyalásain jó nevet szerzett alapos készültségével és szónoki tehetségével. Mikor vármegyéjébe visszatért, ott már erősen jelentkeztek a nemzetiségi zavarok. A magyar kormány az erős kezü V.-ra bizta a zavarok elsimítását. 1849 ápr. 14. a Szemere Bertalan elnöklete alatt létre jött minisztériumban az igazságügyi tárcát kapta. Itt a törvényszékek rendezése körül szerzett nagy érdemeket. A világosi katasztrófa után először a Lónyay-, majd Vladár-családnál rejtőzködött, hol emlékiratait irni kezdte s végre külföldre menekült. Emlékiratait 1856. Londonban fejezte be. Kiadta Besenyei Ferenc országgyűlési képviselő (Budapest 1894).
2. V. Száva (de Berekszó), az újvidéki szerb gimnázium megalapítója, a magyarországi szerbeknek Tököli Száva után legnagyobb jóltevője, szül. Mostarban 1740 körül, meghalt Újvidéken 1810. Öreg napjaira megvakult, az alapító levelet 1810. iratta; a gimnázium, az egyetlen szerb középiskola Magyarországban, 1816. nyilt meg.
