Wackernagel,
Wackernagel, 1. Jakab, német filologus, szül. Basleben 1853 dec. 11. Tanulmányait ott. Göttingában, Lipcsében és Oxfordban végezte. 1876. a görög nyelvnek és irodalomnak magán-, 1879. rendkivüli, 1881. rendes tanára a baseli egyetemen. Munkái: De pathologiae veterum initiis (Basel 1876); Der Ursprung des Brahmanismus (u. o. 1877); Die epische Zerdehnung (a Beiträge zur Kunde der indogerm. Sprachen IV. kötetében, Göttinga 1878); Das Studium des klassischen Alterthums in d. Schweiz (u. o. 1891); Beiträge zur Lehre vom griech. Accent (u. o. 1893); Altindische Grammatik (Göttinga 1896).
2. W. Vilmos, német germanista és költő, szül. Berlinben 1806 ápr. 23., megh. Baselben 1869 dec. 21. Tanulmányai végeztével (1833) a baseli pedagogium, 1836. az ottani egyetem tanára lőn; 1854 óta a baseli kanton nagytanácsának volt tagja. Művei: Gedichte eines fahrenden Schülers (1828); Geschichte des deutschen Hexameters und Pentameters (1831); Übersetzung Walthers von der Vogelweide (1833); Über die dramatische Poesie (1838); Neuere Gedichte (1842); Zeitgedichte (1842); Geschichte der deutschen Litteratur (igen becses fő műve, 3 köt., 1848-56); Epeapteroenta, Beitrag zur vergleichenden Mythologie (1860); Altdeutsches Lesebuch (1880); Altdeutsches Handwörterbuch (1861,m 5 kiad. 1878); Die Lebensalter (1862); Poetik, Rhetorik und Stylistik (1873); Kleine Schriften (3 köt., 1874-75). Azonkivül jegyzetekkel ellátva kiadta: Spiritualia theotisca (1827); Das Wessobrunner Gebet und die Wessorbunner Glossen (1827); Deutsches Lesebuch (5 köt., 1835-36, 5. kiadás 1878); Johannes fischart (1870); Altfranzösische Lieder u. Leiche (1846). Igen alapos, sokoldalu és szellemes tudós.
