Waldeck
Waldeck György Frigyes gróf, később herceg, német hadvezér és államférfi, szül. 1620 jan. 31., megh. 1692 nov. 19. Apja, IV. Wolrad gróf az Eisenberger-ág megalapítója volt. 1639. Párisban tanult, mire apjának 1640. bekövetkezett halála után németalföldi szolgálatba lépett. 1643. nőül vette Erzsébet Sarolta Nassau-Siegen grófnőt, 1645. pedig visszatért Waldeckbe. 1651. belépett a nagy választó fejedelem szolgálatába, ki őt az erősségek és a lovasság főparancsnokává és a titkos tanács tagává tette. A svéd-lengyel háboru idején a svédekkel való szövetkezést sürgette és W. hozta létre a merienburgi szerződést (1656). A három napi varsói csatában a lovasságot vezérlé, azonban Lyck mellett vereséget szenvedett a lengyelektől, amiből ellenségei az udvarban fegyvert kovácsoltak ellene. E surlódások következtében s 1658 máj. kilépett a brandenburgi szolgálatból, a svéd király szolgálatába lépett, de 1660., az olivai béke megkötése után egy időre Franciaországba költözött. Megismerkedvén itt XIV. Lajos udvarával, arra a meggyőződésre ébredt, hogy a németek igazi ellensége Franciaország és ez okból visszatérése után (1664) a birodalmi hadseregbe lépett, melynek soraiban a törökök ellen indult. Részt vett a Szt.-Gotthárd mellett kivívott diadalban is. 1665. György Vilmosnak, Celle hercegének szolgálatába szegődött s létrehozta a Németalfölddel és Brandenburggal kötött szövetséget. 1680-ban másodszor indult Magyarországba a törökök ellen, mire a császár 1682. birodalmi herceggé nevezte ki. 1689. Németalföldön harcolt a franciák ellen, ahol azonban Luxembourg tábornoktól Fleurus mellett (1690 jul. 1.) vereséget szenvedett. Benne kihalt az Eisenberg-ág-férfi-sarja. V. ö. Rauchbar (W. titkára), Leben und Thaten des Fürsten G. Friedrich von W. (kiadta Curtze és Hahn, 2. köt., Arolsen 1867-1872); Erdmannsdörffer, Graf G. Friedrich von W., ein prussischer Saatsmann (Berlin 1869); Müller P. L., Wilhelm III. von Oranien und G. Friedrich von W. (2 köt., Hága 1873-80).
