Walterskirchen,
Walterskirchen, osztrák bárói család, mely 1546. a Magyarország határán emelkedő Wolfsthal nevü vár után kapta predikátumát és lovagrendi állását; 1643. pedig a bárói méltóságot nyerte. A magyar indigenátust 1802. kapták. Birtokaik: Wolfsthal, Hundsheim és Pottenburg (mind a három Alsó-Ausztriában). A család tagjai majdnem kivétel nélkül Ausztriát szolgálták, hol a katonai, hol a polgári pályán, és többszörös rokonságot kötöttek magyar főnemes családokkal. Közülök említendő: György (1796-1865), aki a pozsonyi helytartótanácsnál működött; ennek fia volt Ernő (1829-1891), unokája pedig Ferenc báró (szül. 1862.), az osztrák urak-házának tagja. Még Ottó báró emlitendő (szül. 1833), ki a diplomáciai pályán működött és miniszteri címmel nyugalomba lépett. A magyar történelmi társulatnak 23, Hunyadi Mátyás korára vonatkozó oklevelet adományozott. V. ö. Szilágyi Sándor cikkét a Századokban 1892. (27. évf., 179. old.). A W.-család női tagjai közül jelenleg három Budapesten él mint apáca.
W. Róbert báró, osztrák politikus, szül. 1839 febr. 20. Jogi tanulmányainak befejezése után kapfenbergi (Stájerország) birtokán gazdálkodott. 1873. Judenburg képviseletében az osztrák képviselőház tagja lett, hol a haladó párthoz csatlakozott. Tagja volt a delegációnak s mint ilyen Bosznia okkupációja, valamint a magyar kiegyezés és a hadügyi budget ellen harcolt. Midőn az alkotmányos párt vezérei a választási jog kiterjesztéséről szóló javaslatot elvetették, W. 1882. Fischhof s mások társaságában megalakítá a német néppártot, melyet azonban a német szabadelvüek különösen Bécsben visszautasítottak. Választóival is meghasonlott, mire mandátumát letette és a politikai élettől visszavonult. Újabban (1896) elvei feltámadtak és a német néppárt programmjában megvalósultak; de őt magát nem lehetett rábirni, hogy újból mandátumot vállaljon.
