Wartburg,
Wartburg, vár és kastély Szász-Weimar-Eisenach nagyhercegség eisenachi járásában, a Türingiai-erdő Ny-i szélén, 426 m.-nyi magasban, minden oldalán meredek lejtőjü hegyen. A vár régibb részei alkalmasint még a XI. sz.-ból, Ugró Lajos korából való, s a külső- meg a fő-, vagyis udvari kastélyból áll. A külső kastélyhoz tartozik a lovagház őrtermeivel és az idegen lovagok lakótermeivel, amelyek közt a hires Luther-szoba, amelyben Luther Márton 1521 máj. 4-től 1522 máj. 6-ig lakott, még maig is változatlan állapotban van meg. A lovagháztól jobbra és balra a körfalak D-nek húzódnak azon három épületig, amelyek a külső kastélyt a főkastélylyal kötik össze. A Ny-i fal mellett elhúzódó folyosón a Margit-, a K-i az Eszébet-folyosó. Az udvari kastélyban van mindenekelőtt a tartomnyi grófi ház (Palas, Muishaus vagy Hohes Haus), amely részben a fejedelem lakásául szolgál, nagyrészt pedig az udvartartás helyéül szolgált; ezért alsó részeiben vannak elhelyezve a pincék, konyhák és ebédlők, felső részében a nagy terem (Rittersaal), harmadik emeletén pedig az ünnepi és fegyverterem. A grófi házhoz csatlakozik a grófnők háza (Kemenate) és a főtorony. A Palasszal szemben áll egy eredetileg egyemeletes ház, a Marstall. Ezek a W. fő épületei. Raspe Henrik haláláig (1247) a W. a tartományi grófoknak lakóhelye volt, akik itt fényes udvart tartottak. A művészetkedvelő I. Hermann (1190-1217) a leghiresebb hegedősöket itt gyüjtötte maga köré. A türingiai örökösödési háboru befejezte után a Wettin-családból való Albrecht megint ide tette át székhelyét. Mivel Békés Frigyesnek halála után 1440. Türingia a Wettin-család meisseni ágára szállott, a W. nem volt többé fejedelmi székhely és romlásnak indult. 1790-ben Károly Ágost herceg a régi kemenatét újra építtette. 1817. pedig a W. a róla elvenezett ünnepnek volt szinhelye. Károly Sándornak, a mostani szászwimar-eisenachi nagyhercegnek ösztönzésére 1847. a W.-ot Ritgen tervei szerint lehetőleg eredeti beosztásának megfelelőleg újra alakították: a külső diszitésekben, a bebutorozásában és felszerelésében az akkori idők eredeti ízlését megtartották. Az udvari kastély a XII. sz.-beli, az elővár pedig XIV. sz.-beli alakjában restauráltatott. Kiváló művészek (Schwind, Hofmann stb.) falfestményei tüntetik föl azon eseményeket, amelyek itt végbe mentek. A leszebben díszitett termek: a nagy ünnepi és fegyverterem, a grófi szoba, a hegedősök terme és az Erzsébet-folyosó. Az 1867. újra épített részben a XII-XIII. sz.-beli fegyveres fölszerelések igen értékes gyüjteménye látható. V. ö. Ritgen, Der Führere auf der W. (Lipcse 1876); Arnswald és Schmidt, Zur Geschichte der W. (Weimar 1882).
