Weizsäcker,
Weizsäcker, 1. Gyula, német történetiró, szül. Öhringenben 1828 febr. 13., megh. Kissingenben 1889 szept. 3. Tanulmányai befeztével munkatársa let a müncheni történelmi bizottságnak; 1864. Erlangenba hivták mint a középkori német történelem tanárát; onnan 1872. Strassburgba, 1876. Göttingába és 1881. Berlinbe került. A fő súlyt a kútfői gyakorlatokra fektette. Számos ide szóló értekezései a német szaklapokban (Archiv für ältere deutsche Geschichtskunde és Sybel-féle Historische Zeitschrift) jelentek meg. Önállóan megjelent munkái: Der Kampf gegen das Chorepiscopat des fränkischen Reichs (Tübinga 1859); Der Rheinische Bund von 1254 (Freiburg 1879); Deutsche Reichstagsakten (6 köt.), Vencel és Ruprecht császárok korából.
2. W. Károly Henrik, német prot. hittudós, előbbinek bátyja, szül. Öhringenben (Württemberg) 1822 dec. 11. Tanulmányai bevégeztével 1847. Stuttgartban lett teologoiai magántanár, 1848-ban lelkész, 1851. udvari lelkész, 1859. főegyháztanácsos, 1861 óta pedig a tübingai egyetemen működik, Baur egykori tanszékét töltve be. Az általa és göttingai elvtársai által 1856-78. kiadott Jahrbücher für deutsche Theologie c. folyóiratban megjelent számos értekezésén kivül nevezetesebb művei; Zur Kritik des Barnabasbriefes (1863); Untersuchungen über die evangelische Geschichte (1864, új kiad. 1891); Zur vierten Sakulärfeier der Universität Tübingen (1877).
